11. fejezet ♡

Összegezve a nyarat, nem is volt olyan rossz. Annyira akartam dolgozni, de elmaradt. Úgy döntöttem, hogy majd csak jövőre fogok újra pillázni. A közösségi oldalakon közöltem a régi páciensekkel a híreket, akik nagy része egyet is értett velem. A szüleimtől rengeteg támogatást kaptam, ahogy a barátnőimtől is. Az augusztus vége sikeredett kicsit stresszesre. Igen, Ariana bulijára gondolok. Minden reményemet abba fektettem, hogy az esküvő gikszer nélkül fog lezajlani.
A szeptember a barátaim legőrültebb ötletével kezdődött. Az előzménye a dolognak annyi, hogy egy képszerkesztős applikáción megcsináltam a hajam pirosra. Igazi piros volt a képen. Megmutattam mindkettőjüknek, erre kitalálták, hogy vegyünk színezőt, ők majd megcsinálják nekem. Egyszer volt befestve a hajam, akkor is feketére. Nagyon megbántam, hiszen nem keveset kellett várnom, hogy visszakapjam az eredeti hajszínemet. Akkoriban azt tetszett, mert éppen rocker voltam. Határozott Bakként természetesen rábeszéltek. Az nyugtatott, hogy ez csak színező, és pár mosás után kikopik. Meg is szerezték a festéket, én pedig elmondtam egy imát, meg persze posztoltam az internetre, hogy nálam megnyílt a keleti front. Tíz perc elteltével hívott a szerelmem, hogy megkérdezze, orvos látott-e már.
– Most mi a bajod? – kérdeztem vissza.
– Komolyan be akarod festeni pirosra a hajadat? 
– Komolyan! Egyébként, ha ez megnyugtat, akkor már az esküvőn nem lesz ilyen színű, addigra kikopik – magyaráztam.
– Az mikor is lesz?
– 20-án. Ne találd ki, hogy nem érsz rá!
– Szerintem ráérek, de az nem biztos, hogy találkozunk addig. 
– Lemaradnál a dögös vörös nődről, aki folyton rád gondol? 
– Megoldjuk – nevetett. Pár percig szórakoztattuk egymást, aztán elköszönt. Zoé és Ariana csodálkozva néztek rám.
– Mi a probléma, kedveskéim? – kérdeztem vigyorogva.
– Te még mindig ilyen szerelmes vagy belé, vagy csak csinálod? – kérdezte Zoé megrökönyödve.
– Ennyire látszik? Persze, hogy az vagyok. Egyébként pont azt mondta, hogy nem biztos, hogy látni fog ezzel a hajjal. Elfoglalt. 
– Én nem hagynálak így ki – nevetett Ari.
– Pont ezt mondtam neki az imént. Amikor ilyeneket mond, akkor érzem igazán, hogy elrontottam az egész életemet. Leszbikus pornót kellene gyártanom veled, vagy éppen az egyetemen kellene ülnöm.
– Te állat! – vágta rá a barátnőm. Zoé csak csóválta a fejét, amiért megint zöldségeket beszéltem.
– Vagy csak élhetnénk párkapcsolatban. Hosszú idő ez a húsz év – viccelődött.
– Ja, igen, de ez már házasságnak számít – nevettem. Miután kiveséztük a házas életemet Arianával, nekiálltunk az alkotásnak. Borka a földön ülve nézett minket. Gondolta, hogy már megint elment az esze az anyjának. Amikor megláttam a tükörben, hogy tényleg nagyon piros lesz a hajam, akkor egy kicsit megijedtem. Lepörgött előttem az egész nyomorult életem. Nem sokáig kellett rajtahagyni a festéket. Elszívtunk egy cigit, Borkával szórakoztunk, aztán bevonultam a fürdőszobába, hogy lemossam. Hirtelenjében nem tudtam szavakkal illetni az érzéseimet. Megszárítottuk az extrém vörös hajam, majd ki is vasaltuk. Zoé szerint Ariel lettem, Ariana szerint pedig nagyon biszex vagyok ezzel a hajjal. A nemi identitás hajszíntől függ a kedves barátnőm szerint. Hát, jót nevettem magamon és rajtuk is. Elküldtem a szüleimnek, hogy épp hogy nézek ki, és enyhén szólva ledöbbentek. A netre félve posztoltam, ám végül mégis megtettem. Alex rohadtul meglepett, mert azt írta, hogy eddig is így kellett volna kinéznem. Nagyon furcsa volt az új hajszín, de összességében tetszett. Csajos estét tartottunk. Ari nálunk aludt, mert Gergő épp legénybúcsúján vedelt. Elkezdtük tervezgetni a lánybúcsút, közben mindenféle arcmaszkot dobtunk fel. Egészen addig a percig nem vágytam a házasságra, míg a barátnőm el nem kezdett áradozni a szertartásról, majd a ruháját és a díszletet is megmutatta. Megfordult a fejemben, hogy egyszer talán én is férjhez megyek. Felszívódtak a bűnös gondolatok, amikor éjfél környéken felhívott. Kimentem a szobából az erkélyre, hogy nyugodtan tudjunk beszélni. Megígérte, hogy holnap estefelé eljön, de másnap reggel már el is kell mennie. Fél siker. Mivel egy ideje már nem találkoztunk, ezért megváltás volt hallani a hangját. Egész szép dolgokat mondott, amiktől a mennyországban éreztem magam. Egy elvarázsolt biszex angyalkaként libbentem be a szobámba. A csajok meglepődve tapasztalták, hogy milyen boldog lettem attól, hogy beszéltünk pár percig. A lánybúcsúra visszatérve, azt találtuk ki, hogy a hagyományoktól eltérően szimplán csak bulizunk egyet. A tervek szerint anyáék itt lesznek, így Borkát rájuk tudom hagyni. Őszintén megvallva, annyira nem vagyok bulizós típus, de ezt tudjátok, mégis vártam, hogy partizhassak egyet a csajokkal. Egyszer mentem el bulizni, akkor is mi lett a vége? Egy szinte reménytelen szerelem és egy gyerek, aki az életem értelme lett. El sem tudnám már képzelni magam komplett sminkben és csinosan egy szórakozóhelyen. Ezt persze szóvá is tettem a hölgyeknek, akik egyből bátorítani kezdtek, aztán nyugtatgatni. Végül is, egyszer élünk, vágjunk bele a lecsóba! Nagyon későn aludtunk el. Ariana mellettem aludt, már nem ment át a vendégszobába.
Amikor megszólalt a kis ébresztőm, aki lassan kilenc hónapos, lőttem gyorsan egy képet kettőnkről. Kitettem sztoriba, hogy a legjobb barátnőm mellett ébredtem. Kimentünk a konyhába a lányommal, majd neki is álltam reggelit készíteni. Nem mondtam idáig, ám egy igazi háziasszony lettem az utóbbi időben. Ez a körmeimen is meglátszik, hogy végre csinálok valamit a kényszeres takarításon kívül. Amerikai palacsintát készítettem. Amire kisültek, a lányok is felébredtek. Együtt reggeliztünk, amikor Ari telefonja megszólalt. Gergő kereste, hogy röviden elmesélje neki az éjszaka történt dolgokat. A barátnőm letette a telefont, majd rátört a röhögőgörcs.
– Mi történt? – kérdeztem.
– Semmi, csak úgy berúgott, hogy még hányt is – mesélte.
– Jó étvágyat! – forgatta a szemeit Zoé.
– Remek, akkor nagyszerű volt a buli – válaszoltam mosolyogva. A nagy találkozás után lekísértük Arianát, elszívtunk egy közös, utolsó cigit is. Zoéval és Borkával sétáltunk egyet a parkban, aztán ő elköszönt, hiszen várta a cukrászda. Hazaértünk, aztán elmosogattam és takarítottam, addig Bori játszott a szőnyegen. Hihetetlen, hogy már ilyen nagy, és képes elbabrálni bármivel hosszú ideig. Ebéd után szunyókáltunk egyet. Úgy vártam az estét, hogy végre találkozhassunk apucival. Nem igazán néztem fel a netre, ezért későn vettem észre, hogy Alex reagált a sztorimra. Felhívott, hogy miért nem válaszolok neki.
– Ember, ne haragudj, de nem lógok egész nap a neten. Mit írtál? – nevettem.
– Semmi érdekeset – válaszolta rejtelmesen.
– Akkor miért kellett felhívnod? Azt hittem, hogy valami fontosat írtál – érdeklődtem.
– Ostobaság, mert azt reagáltam, hogy bárcsak én feküdhetnék melletted, és nem a barátnőd.
– Még szerencse, hogy nem olvastam. Megint kezdjük? – kérdeztem.
– Nem, dehogy. Ez az én véleményem.
– Hangosan gondolkodsz – vigyorogtam, ahogy ő is a vonal másik végén. Az utóbbi időben megpróbáltam lazábban kezelni Alex haveromat. Folyton tesz valami hasonló megjegyzést, de már nem agyalom túl. Igaz, nehéz elfogadni, hogy ő el tudná képzelni velem az életét, miközben nekem nem jelent semmit, csak egy barát. Megbeszéltük, hogy hamarosan összehozunk egy találkozót, aztán elköszöntünk egymástól. Csak hálálkodni tudtam Istennek, hogy pont letettem a telefont, mert a szerelmem épp belépett a szobába. Elvileg nem zavarja, hogy szoktam Alexszel dumálni, de jobb a békesség. Nagyon-nagyon örültem neki. Az új hajszínemtől elállt a szava. Szerinte rohadt jól nézek ki, de az eredeti jobb. Azt hittem, hogy nem lehet tetőzni a kedvemet, ám benyögte, hogy hozott nekem kaját a kedvenc gyorséttermemből, csak az autóban hagyta. Miután ezt közölte, erőszakos piszkálódásba kezdtem, hogy húzzon le érte. Eszegettem, fecsegtem össze-vissza. Elmeséltem, hogy összeállt a kép a lánybúcsúról.
– Mi lenne, ha én lennék itt Borkával aznap éjjel? Akkor anyádéknak sem kellene utazgatni – kérdezte.
– Te? Kibírnád? – kérdeztem vissza, miközben ezerrel mosolyogtam.
– Miért ne? Igazán sosem voltam még vele – magyarázta.
– Gondold át, de én benne vagyok – kacsintottam. Nem akartam elhinni, amit mondott. Kettesben akar lenni a lányával. Annyira, de annyira jólesett, csak hát, az ilyenekkel adja a reményt, aztán megint pofára fogok esni. Ettől eltekintve, tényleg hihetetlenül boldog voltam. Az esténk már csak a hab volt a tortán, de az édesebbik fajtából. Amikor ilyen kellemes perceket töltünk el egymással, akkor végre azt érzem, hogy Ő csak az enyém. Aztán természetesen reggel romokban hever az egész illúzióm, mert hazamegy a családjához. Nem is akartam ébredés után elengedni.
Két nappal a buli előtt véglegesítettük a tervet. Eldőlt, hogy hova megyünk, és az is, hogy mikor lesz a startolás. Zoé rávett, hogy menjünk el vásárolni. Borkának megint rengeteg dolgot találtam, ám magamnak semmit. A barátnőm próbált kimozdítani néhány kihívóbb darabbal, de nemet mondtam.
– Van egy csomó ruhám, inkább majd a szekrényben nézzünk körül – javasoltam határozottan. Zoé csak mutogatta a szexibbnél szexibb felsőket, én pedig vágtam a pofákat.
– Akkor csak próbáld fel! – parancsolta, aztán jóformán hozzám vágott egy mélyen dekoltált kígyómintás felsőt.
– De ez rohadtul nem én vagyok! – mondtam, ő pedig belökött a próbafülkébe.
– Nem élheted le az életedet az unalmas farmerjaidban és pólóidban csak azért, mert van egy gyereked! Egyszer van Arianának lánybúcsúja, nézz már ki valahogy! – mondogatta. El voltam sápadva, amikor még egy mindenhol kivágott farmert is bedobott, hogy azzal nézzem meg a trikót. Hát, végül felöltöztem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jött be a látvány.
– Na, ez igen! – csodálkozott. – És felejtsd el a szőrös papucsot!
– És a Vans? Az is menne hozzá.
– Az is felejtős!
– Figyelj, Zoé! Nekem ez túl sok vagy épp túl kevés, nem tudom – magyaráztam.
– Anyuka lettél, nem apáca! – nevetett. Morcosan vissza is bújtam a függöny mögé, hogy levegyem a göncöket, amiket rám erőszakolt. Lőttem egy képet magamról, amit el is küldtem életem szerelmének. Pár másodperc gondolkodás után, beláttam, hogy Zoénak megint igaza volt, ezért a fülkéből már úgy távoztam, hogy meg is veszem a felpróbált ruhadarabokat. Meglepődötten állt Borival a kezében, amikor meglátta, hogy a kassza felé tartok a ruhákkal.
– Ez a beszéd! – mondta.
– A te lelkeden fog száradni, ha ezek a szekrényemben fognak megrohadni – nevettem.
Otthon épp pakoltunk ki a szatyrokból, és bedobtuk az új cuccokat a mosógépbe, amikor váratlanul felhívott életem szerelme. Röhögve mesélte el, hogy a felesége pont meglátta, hogy küldtem neki képet magamról. Előzmények nem voltak, mert mindig töröl mindent, ám azért az asszony kíváncsi lett, hogy miért érdekel engem a férje véleménye a szettről. Furcsa is volt, hogy nem reagált. Azt találta ki, biztos, véletlenül küldtem, nem neki irányult a kép. Megkért, hogy kicsit később írjam azt, hogy sajnálom, téves volt az üzenet. Hallgattam-hallgattam, fogtam a fejemet, hogy lassan két év után még csak most történt ez meg. Természetes, hogy megtettem, amit kért. Nem vagyok annyira elvetemült, hogy hagyjam, hogy lebukjunk. Vacsora közben fura érzésem támadt, amikor egy ismeretlen, mégis ismerős számról kerestek.
– Zoé, nekem miért van olyan érzésem, hogy ez a feleségének a telefonszáma? – kérdeztem remegő hangon.
– Vedd fel, és kiderül! – javasolta. Letette. Erőt gyűjtöttem, aztán visszahívtam. A gyanúm beigazolódott. A szívem majd kiugrott a helyéről, amikor meghallottam a felesége hangját. Beszélgetett velem vagy öt percig, én meg értetlenül álltam az egész dolog előtt. Meglátta, hogy kihívó képet küldök a férjének, leszúrja, majd felhív engem, hogy arról érdeklődjön, hogy mikor fogok újra dolgozni. Az agyamat eldobom. Arra számítottam, hogy egyenesen rákérdez, hogy mi volt ez az üzenet, de nem tette. Ezer százalék, hogy sejt valamit. Alig bírtam magamhoz térni a csevej után. Sápadt arccal tértem vissza az asztalhoz, majd nagy vonalakban elmeséltem a barátnőmnek, hogy miről beszéltünk. Zoé szerint is rejtélyes ez az egész. Támadt egy őrült ötletem, miszerint felhívom újra, és megkérdezem tőle, hogy miért jutottam az eszébe. Így is cselekedtem. Röhögve kérdeztem rá, ő pedig kedvesen válaszolt, hogy pont meglátta a véletlenül elküldött képemet, ezért gondolta, hogy megkérdezi, hogy mi újság. Le voltam döbbenve. Nem akartam elhinni, hogy tényleg ilyen buta. Időközben az is megfordult a fejemben, hogy nem buta, csak sunyi. Nehezen aludtam el, sokként ért a beszélgetés a feleségével. Nem is keresett már, én pedig nem mertem.
Másnap reggel kipihenten ébredtem. Nagyon vártam a szombat délutánt, hogy akkor a megbeszéltek szerint eljön, és este Ő lesz a kislányunkkal. A kínos telefonbeszélgetésen nem tudtam túltenni magamat. Borzasztó. Egy órán át csevegtem az ősökkel, közben visszavontam, hogy Borira kell vigyázni. Vacak érzés, hogy másra bízom, miközben én elmegyek bulizni már megint. A jelenlegi esetben annyira talán nem rossz, hiszen van apja is, de lényegében itt hagyom. Semmiképp sem mennék, ha nem a legjobb barátnőm lánybúcsújáról lenne szó.
A péntek viszonylag jól telt, semmi érdekes nem történt. Zoéval profi filozófusok lettünk. Szerinte nagyon gyanakszik a felesége, azért hívott fel, ami mondhatni, egyértelmű. Egyszer élünk, de akkor nagyon, ugye?
Szombat reggel felhívott, hogy késő délután jön. Rohadtul örültem. Ari a nap folyamán többször is felhívott, hogy biztosan megyek-e. Miért ne mennék? Persze, hogy megyek, bár vegyes érzelmeim voltak a bulit illetően. Zoé előbb hazatért a munkából, és el is ment zuhanyozni. Én csak vártam és még vártam is, hogy mikor ér ide. Miközben segítettem a barátnőmnek szettet választani, elbizonytalanított.
– Biztos, hogy nem lesz baj, ha te eljössz velünk bulizni, és ő lesz a bébivel? – kérdezte.
– Azt mondta, hogy kettesben akar lenni a lányával – válaszoltam.
– Nehogy gond legyen! – mondogatta. Ránéztem, aztán csak mosolyogtam.
– Te így aggódsz értem, drágám? – kérdeztem.
– Persze! – vigyorgott. Nagyon szeretem. Zoé mindig a legjobbat akarja nekem, csak sokszor drasztikus módszerekkel. Félóra várakozás után megérkezett a szerelmem. Szinte egyből Borkához ment a szobába, én meg utána. Szerelmeskedtünk egy kicsit, aztán Ő is elbizonytalanított.
– Biztos, hogy elmész bulizni? – kérdezte, miközben simogatta az arcomat.
– Biztos, de miért? – kérdeztem vissza.
– Mikor voltál utoljára bulizni? Mármint itt, Pesten.
– Talán akkor, amikor veled találkoztam – nevettem.
– Na, látod!
– Mi van? – háborodtam fel. – Attól félsz, hogy véletlenül belefutok egy csávóba, akivel szexelni fogok az autómban?
– Hát, remélem, hogy nem – röhögött, majd rácsapott a fenekemre.
– Nyugalom – suttogtam. – Biztos, hogy bírni fogsz vele?
– Biztos, ne aggódj!
– Bízom benned – feleltem, aztán beszélgettünk a hívásról. Azt állította, hogy elhitte a felesége, hogy nem neki akartam küldeni.
– Nem tudom – válaszoltam. Váratlanul felálltam, majd a szekrényem felé vettem az irányt.
– Hidd el, hogy nem gyanakszik – mondta, majd megcsókolt.
– Akkor miért hívott fel?
– Biztos, hogy eszébe jutottál, vagy mit tudom én – nevetett.
– Így nevetgélj majd akkor is, ha lebukunk – mondtam, és elindultam a fürdőbe. Hamar elkészültem. Nagyon siettem, hogy még egy kicsit vele lehessek. Ariéknál lesz a találkozó, ahová Nikit és Beát is várja. Elvileg iszogatni akarnak, utána megyünk a buliba. Belemerültünk a hancúrozásba, amikor Zoé benyitott a szobába.
– Nem megyünk? – kérdezte.
– Ja, de, megyünk mindjárt, csak még Borit is leellenőriztem – válaszoltam. Alig bírtam otthagyni őket. Tetszettem a szerelmemnek, szerinte is szexi vagyok. Mondjuk, mindig ezt állítja, újdonságot nem mondott. Mielőtt elindultunk volna, elmondtam mindent újra, felvázoltam Borka esti rutinját. Félve mentem el az autóig. Remegő kézzel nyitottam ki az ajtót, majd bepattantam a kormány mögé.
– Zoé, szerinted jól tettem, hogy kettesben hagytam a gyerekemmel? – kérdeztem aggódóan.
– A gyereked apjáról beszélsz, akinek a tiéden kívül még van kettő – válaszolta.
– Jó, tudom, csak aggódom.
– Próbáld már elengedni magadat! Ariana bulijáról van szó egy menő helyen, ne legyél feszült! Esküszöm, ha egész éjjel ezt fogod csinálni, akkor kinyírlak! – szólt rám a barátnőm.
– Hé! – kiáltottam. – Már nem is aggódom, látod? – kérdeztem erőltetett mosollyal az arcomon.
Negyedóra elteltével megérkeztünk a lakáshoz. Ariéknál rengeteg pia volt a lakás minden szegletében, én meg csak a telefonomat nyomtam, érdeklődtem a kislányom egészségi állapotáról. Bea kikapta a kezemből a telefont, megfogta a kezemet, és invitált, hogy táncolgassak én is. Hozzá kell tennem, hogy ők már egy ideje iszogattak, így jól érezték magukat. Táncolgattam, aztán a fülébe súgtam, hogy:
– Ráérünk a szórakozóhelyen is táncolni, nem?
– Ne legyél már ilyen ideges! – parancsolta. Forgattam a szemeimet, de nem okozhattam csalódást. Ariana nagyon be volt pörögve, ahogy Zoé is. Niki az italokat öntözte mindenkinek, Bea pedig ész nélkül táncolt. Csodálkozva bámultam őket. Irigykedtem, amiért nem az ő gyerekük van otthon az apjával. Nem arról volt szó, hogy nem bízom benne, de rettentően aggódtam.
Eljött az idő. A csajok beültek az autómba, mindegyikük kezében pia, indulhatunk! Ari nem győzte hajtogatni, hogy:
– Lotti, annyira dögös vagy! Ma este meg foglak csókolni!
– A tiéd leszek ma éjjel, bébi – viccelődtem.
– Szavaidat ne feledd! – nevetett.
Leparkoltam, és elindultunk befelé. A kint dohányzó faszik mindegyike végignézett rajtunk. A csajok egyből a pulthoz szegődtek, én pedig az ajtótól pár méterre megálltam. Gondoltam, kimegyek rágyújtani, közben felhívom a szerelmemet, hogy mi a helyzet otthon. Nem kellett sok idő, hogy a lányok keresni kezdjenek, és Ariana ki is jött értem. Minden rendben volt a kislányommal, így megnyugodtam. Táncolva mentünk be, majd a barátnőm tényleg lesmárolt. Igazából egyikünknek sem jelentett túl sokat, hiszen kiskorunk óta a legjobb barátnők vagyunk. Kezdtem magam jól érezni. Eltelt másfél óra, mire feloldódtam. Néhány pasi körénk gyűlt, de ignoráltuk a közeledésüket, kivéve Beát. Simán eltáncolgatott tök részegen egy csávónak, miközben elvileg Tomival nagyon jó a kapcsolatuk. A köröző cápáknak tetszett, ahogy Ariana markolássza a popsimat, de rájuk sem figyeltünk. Minden elismerésem ennek a nőnek, hiszen rögzítővel a lábán is simán jól tudja magát érezni. Hát, imádom. Nekem vannak a legőrültebb barátaim.
Kimentünk rágyújtani. Körülnéztem, de Beát sehol sem láttam.
– Bea merre van? – kérdeztem.
– Az előbb még itt volt – válaszolta Niki, majd kétségbeesetten visszament, hogy megnézze odabent.
– Biztos, lelépett a pasival – nevetett Ariana.
– Jaj, biztos, hogy nem! Ő nem olyan – szólt közbe Zoé.
– Most komolyan! Hova tűnt? – kérdeztem.
– Az a te műfajod, hogy eltűnsz pasikkal szexelgetni – nevetett Zoé.
– Velem is jöhetne! – kacsintott rám Ari.
– Mondd meg a biszex énednek, hogy maradjon veszteg! – pimaszkodtam. Visszamentünk, de Bea sehol sem volt. Rápillantottam a telefonomra, és azonnal jobb kedvem lett. Küldött egy képet, amin Borka alszik, Ő pedig mellette fekszik. Azt írta, hogy szerelmesek egymásba. Zsebre tettem a telefonomat, és táncolgattam tovább a többiekkel. Niki vészjósló arcára néztem, majd odarohantam hozzá.
– Mi az? – tettem fel a kérdést ijedten.
– Bea sehol sincs, teljesen eltűnt! Már mindent bejártam. Még a fiúkhoz is odamentem, de ők sem látták őket – magyarázta.
– Próbáltad hívni?
– Aha, de ki van kapcsolva.
– Te jó ég! Várjunk egy kicsit, hátha előkerül – javasoltam, Niki pedig meghúzta a vállat.
Kezdtem aggódni, amikor ránéztem az órára, és az 03:30-at mutatott. Mindjárt vége a bulinak, de a barátnőnk felszívódott. Cigizgettünk kint, amikor Zoé totál részegen elkezdte a baromságait.
– Lehet, hogy elrabolták.
– Vagy már el is adták a veséjét – viccelődött Ari.
– Hagyjátok abba, ez nem vicces! – szólt rájuk Niki.
– Várjunk négyig, és ha akkor sem lesz meg, akkor megkeressük! – tettem javaslatot. Támogatták az ötletemet, ami nem lepett meg, hiszen én voltam az egyetlen értelmiség köztük. Pillanatok alatt elment a félóra. Az emberek özönlöttek ki, amikor a villanyokat felkapcsolták. Ariana kért egy utolsó koktélt, és megálltunk kívül az ajtó közelében. Az őrült barátnőm a biztonsági őr kezébe nyomta az üres poharat, majd azt kérdezte, hogy:
– Ma van a lánybúcsúm, mi az, hogy ilyen hamar vége a bulinak?
– Mindig ilyenkor van záróra, kislány – közölte az őr, majd megmosolyogta. Odamentem, és elhúztam az őröktől. Meg kellett keresnünk Beát. Körbejártunk mindent, de az asszonyságot nem találtuk meg. Ücsörögtünk a földön a parkolóban. Zoé félig aludt, Ariana ordibált, Niki pedig aggódott velem együtt. Már majdnem reggel öt óra volt, amikor egy autó megállt az enyém mellett. Bea vigyorogva szállt ki egy helyes pasi mellől. Szóhoz sem jutottam, csak pislogtam.
– Hé, ugye meg is dugott? – kiabálta neki Ari. Csak vigyorgott, majd integetett a srácnak, aki gyorsan elhajtott.
– Beácska, nagyon aggódunk! Hol a francban voltál ezzel a fiúval? – kérdezősködtem, de a többiek is beleszóltak. Megparancsoltam nekik, hogy mindenki üljön be az autóba, útközben megbeszéljük a történteket. Elmesélte, hogy a srác a közelben lakik, ezért felmentek a lakására, és igen, megtörtént a dolog. Jobbnak láttam, hogy nem kérdezek rá, hogy mi van Tomival, ezért csak hallgattam a többiek éljenzését. Egyáltalán nem voltam büszke a barátnőmre, de én is folyton hülyeséget csinálok, valamint mindenki hibázik. Emberek vagyunk. Annak viszont örültem, hogy mindenki jól érezte magát. Ariana hihetetlenül boldog volt. Elszívtunk egy utolsó cigit a ház előtt, majd elköszöntünk Aritól, mert Bea nálunk aludt. Nikit is hazavittem, már csak nekünk kellett hazaérni végre. Rohadt fáradt voltam, alig bírtam elkullogni az ajtóig, majd a szobámig. Megláttam a szerelmemet, ahogy a lányunk mellett alszik, és totál elolvadtam. Gyorsan dobtam egy zuhanyt, majd óvatosan átraktam Borkát a kiságyba. Lefeküdtem, és pillanatok múlva elaludtam.
Négy óra alvás után kidobott az ágy, mert egy anyukának ez az alvásmennyiség bőven elég. Zombi üzemmódban mentem ki a konyhába, ahol a kis családom tartózkodott. Megszeretgettem Borkát, majd arra kértem a leendő férjemet, hogy részletesen számoljon be arról, hogy mi történt itthon. Megtette, azután pedig végleg megnyugodtam.
– Na, és mi volt a buliban? Milyen volt? – kérdezte.
– Közel állt a katasztrófához, de összességében jó volt – nevettem.
– Mesélj!
– Hát, jól szórakoztunk, ám Bea egyik pillanatról a másikra eltűnt. Öt óra után hozta meg egy srác, akivel a diszkóban találkozott – folytattam.
– Szakított a barátjával?
– Dehogy, éppen ezért különös ez a sztori. Elvileg a csávó lakásán enyelegtek egy sort.
– Izgi!
– Már hogy lenne izgi? Elment az esze! Beáról a legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyesmire vetemedik. De ha már itt tartunk, akkoriban magamról se, tehát mindegy.
– Azok a régi szép idők… – sóhajtott, majd megölelt.
– Ezt most miért így mondod? – kérdeztem.
– Nem úgy mondtam – vigyorgott.
– Meddig maradsz?
– Holnap reggelig – válaszolta.
Ebéd után még egyikük sem kelt fel, ezért bevonultunk a szobámba. Miután Borka elaludt, kedvem támadt egy kis szerelmeskedéshez. Direkt nem kezdeményeztem, rá vártam. Nem szólt semmit, csak finoman markolászni kezdte a combomat, miközben csókolgatta a nyakamat. A szívverésem megemelkedett, egyre szaporábban vettem a levegőt, a gyomromban pedig megjelent az ismerős érzés. Iszonyatosan szerelmes voltam. Pár perc elteltével már a nevemre sem emlékeztem, teljesen megszűnt a világ körülöttem. Lovagláshoz készülődtem, amikor rám tört egy érdekes megérzés. Arra gondoltam, hogy be kell takaróznunk, hiszen bármikor megzavarhatnak. Mostanában ez hagyomány lett, szóval képes voltam megölni magunkat. Amíg rá voltam dőlve, addig egész jó volt így, de amikor felültem, akkor csak éppen a lényeg volt takarásban. Próbáltam halkan élvezni az együttlétet. Meglepődtem, mert egész jól ment. A takaró végül még az ágyról is lekerült. Ezzel semmi bajom nem volt, ám az utána történt dolog már egészen felidegesített. Csak mentegetőzött, hogy elfelejtette, teljesen belemerült, de tulajdonképp nem is haragudtam. Egy kicsit ideges lettem, tény és való, de nem dőlt össze a világ. Inkább megpróbáltam arra koncentrálni, hogy jó volt a szex megint. A nappaliban ült Bea és Zoé, én pedig csatlakoztam hozzájuk.
– Tetszett az esti alakításod, Beám, de ne szokj hozzá – nevettem.
– Jaj, most miért? Egyszer nem fért bele? – kérdezte vigyorogva.
– Dehogynem! Kivételesen nem iróniával beszéltem az imént – válaszoltam.
– Most mi lesz Tomival? – kérdezett rá a lényegre Zoé.
– Ez egy örök titok marad. A srác is úgy kezeli, mintha nem történt volna meg. Mindketten jól éreztük magunkat, teljesen érzelemmentes volt. Ennyi. Tomit szeretem, csak sokat ittam, na – magyarázta.
– Figyelj, az én első szexuális élményem is ilyen volt vele. Érzelemmentes, de nagyon jó, és persze nem jelentett semmit – viccelődtem.
– Az te vagy! Én ennyitől még nem leszek szerelmes! – magyarázkodott.
– Ja, tudom. Én egy ufó vagyok – kacsintottam, aztán elindultam az erkély felé.
Hihetetlen volt, amit Bea művelt. Belőle soha, de soha nem néztem volna ki, hogy megcsalja a pasiját, főleg így. Iszik, és beleugrik egy egyéjszakás kalandba. Meglepő, de semmiképp sem ítélem el. Ilyen is kell. Telefonáltam Arival, akinek sikerült kijózanodnia. Megbeszéltük, hogy este átjön, és rendelünk pizzát.
Hamar el is érkezett az este és a barátnőm is időben megérkezett. Egy percet sem töltött még nálam, de már számon is kérte Beát. Újra és újra elmondta, hogy egyszer belefért az életébe egy ilyen dolog. Egyet kellett értenem, hiszen ő mindig olyan kis visszafogott volt. Jól szórakoztunk, átbeszéltük a bulit, közben ettünk. A szerelmem mindvégig a szobában volt a gyerekkel, még kajálni sem jött ki. Meglepett, mert ez tőle szokatlan. Egyszer kijött szólni, hogy éhes Borka. Ariana szóvá is tette, hogy olyan fura most. Miután visszament, nevetni kezdtem.
– Mit nevetsz? – kérdezte Ari.
– Vajon ennyire lefárasztottam délután, vagy csak tényleg ennyire vele akar lenni?
– Ki tudja, de ez egy jó jel – mondta. Elgondolkodtam, hiszen ez tényleg egy klassz dolog, hogy érdekli a gyerekünk, és egyre többet törődik vele. Eddig is szerette meg minden, de ez most más. Mintha egyre jobban ragaszkodna hozzá. Zoé elment Benjihez, Ariana meg haza. Később Bea is elvonult az ideiglenes szobájába, mert fáradt volt. Amire végeztem a fürdőben, Borka már elaludt. Lefeküdtem apuka mellé.
– Holnap reggel megint össze fogod törni a szívemet – mondtam.
– Miért törném össze, szerelmem? – kérdezte.
– Mert mindig az történik, ha elmész. Olyankor egy kicsit meghalok – magyaráztam szomorúan. Nem szólt semmit, csak megpuszilt. Becsuktam a szemem, és közelebb bújtam hozzá.
– Akkor aludjunk? – kérdezte.
– Jaj, dehogy! Egy kicsit hadd játsszam a sértődöttet – vigyorogtam.
– Játszhatnál inkább valami mást is…
– Gondoltam rá, de remélem, a délutáni baklövésed nem okozott maradandó sérülést a jövőre nézve.
– Biztos, hogy nem, nyugi – mosolygott.
– Az előző sem, ugye?
– Nem mondanám, hogy Borka akkora baklövés lenne.
– Tényleg nem! Nem is úgy értettem, csak kicsit aggódom.
– Mindig aggódsz – mondta, én pedig erőt vettem magamon, és rámásztam.
– Mondd csak, egy kicsit sem bántad meg ezt az egészet? – kérdeztem.
– Nem bántam meg semmit – mondta, aztán erősen belemarkolt a popsimba, szorosan magához húzott.
– Akkor csináld úgy, mintha ezt sem bánnád meg! – nevettem.
– Eddig is úgy történt – közölte, majd levette a pólómat. Rövidke bemelegítés után be is tette, én pedig marhára élveztem volna, ha kizárásos alapon nem Bea kopogtatott volna az ajtómon.
– Lotti! Fent vagy még? – szólongatott.
– Persze. Mi a baj? – kérdeztem.
– Nagyon fáj a fejem, nem tudok így aludni. Nincs valahol fájdalomcsillapítótok?
– De, van. A konyhában valamelyik fiókban kell lennie.
– Megnézem, köszi – mondta, majd hallhatóan nekiállt keresgélni. Elkönyveltük magunknak, hogy folytathatjuk, hiszen megtalálja, és úgyis visszamegy a vendégszobába. Kicsit nyugtalanító volt, hogy hallottuk, hogy csak zörög odakint.
– Nem találom sehol! Segítenél? – szólt be.
– Egy pillanat! – mondtam, majd megkerestem a pólómat, ami hatalmas nagy volt, szóval másra nem is volt szükségem. Kimentem, ő pedig a konyhában keresgélt tovább.
– Na, várj, ennek itt kellene lennie. Talán a táskámban van – mondtam, majd elindultam az előszoba felé. A női táska rejtelmei, hogy az ember nem talál meg egykönnyen semmit, de végül sikerrel jártam. Visszamentem a konyhába, a kezébe nyomtam, aztán előszedtem egy poharat, hogy igyak egy kis vizet. Bea is így tett, csak a gyógyszerrel mellékelve.
– Hogyhogy fent vagy még ilyen későn? – kérdezte.
– Á, ki kell használni minden percet, hogy végre itt van – nevettem.
– Ja, megértem. Figyelj, egy kicsit bűntudatom van, hogy megcsaltam Tomit.
– Te mondtad, hogy egyszer belefér.
– Tudom, hogy ezt mondtam, de nem egyszerű.
– Ezt csak neked kell tudnod.
– Kösz, hogy segítesz! – mondta idegesen.
– Bea, sajnálom, de egyedül kell elszámolnod a lelkiismereteddel! – mondogattam, majd elindultam a szobám felé.
– Nem maradnál, míg hat a gyógyszer? Úgysem tudok most aludni – kérlelt.
– Akkor menjünk ki az erkélyre! – javasoltam, közben csak az előző dolgokra tudtam gondolni. Körülbelül húsz percet töltöttünk kint, mire azt mondta, hogy jobban van, megpróbál aludni. Gondoltam magamban, hogy húsz perc pontosan elég ahhoz, hogy keserű véget érjen az estém.
– Jó éjszakát! – mondta, majd be is vonult a vendégszobába. Úgy rohantam vissza a szobámba, mint egy kisgyerek.
– Azt hittem, hogy már sose jössz be – nevetett.
– Ne haragudj, de meghallgattam, és próbáltam neki segíteni.
– De ezt miért éjjel kell?
– Most tört rá a hatalmas bűntudat.
– Előbb kellene gondolkodni. Remélem, most már senki nem zavar meg minket – mondta, majd újra levette a pólómat, és eldobta. Szenvedélyes csókolózásba kezdtünk, aztán megint eljött a pillanat, hogy akkor történjen meg a dolog. Kéjelgő kiscica módjára helyezkedtem négykézlábra, majd vártam, hogy végre megkaphassam. Megint hihetetlen dolgokat mondott nekem szex közben és utána is.
– Te mindig olyan szerelmes vagy belém, amikor tövig bennem vagy – pimaszkodtam, Ő pedig simogatott.
– Most is szerelmes vagyok beléd, pedig nem vagyok benned – nevetett.
– Kamuzol – mondtam, aztán elindultam a pólómért.
– Nem! – vigyorgott. – Tényleg így van. Elképesztő vagy!
– Azt ne mondd, hogy az eddigi nők közül velem a legjobb a szex.
– Pedig valami olyasmi, de most nem csak erről van szó.
– Dicsérj még! – lelkesedtem, aztán visszafeküdtem mellé. Dicsért is rendesen, csak én nem bíztam el magam, vele ellentétben. Ugyanolyan önbizalom-hiányos kis szar vagyok, mint eddig, de ezúttal legalább kielégített. Az este folyamán kábé ezerszer elmondtam neki, hogy nagyon szeretem. Az álmosság és a fáradtság győzött, pedig igazán ébren maradtam volna reggelig.
Hálás voltam a szerelmemnek, amiért Borkára ennyi időt szánt. Sokkal fontosabb ez nekem, mint a saját kis lelkivilágom, ami ismét borús, hiszen reggel haza is ment. Fogalmam sem volt, hogy a szex közbeni mondatokat komolyan gondolta-e, ám érzem, hogy szeret. A legszebb az egészben, hogy a kislányunkhoz is egyre jobban ragaszkodik. Talán mindenkinek igaza volt, amikor azt mondták, hogy idővel minden változni fog. A legnagyobb álmom válna valóra, ha végre csak velünk lenne. Mindent megadnék ezért. Feldolgozhatatlan, hogy mindez velem történik. Egyszerűen imádom, de félek is, hiszen sokszor úgy tűnik, mintha feleslegesen fektetnék energiát kettőnkbe. Délelőtt Bea megkérdezte, hogy meddig maradhat. Természetes, hogy bármeddig, amíg csak szeretne. Ariana felvetette, hogy ebédelhetnénk egy étteremben, úgyhogy itthon nem volt gondom a kajára. Én, Ari, Bea, Niki és persze Borka megebédeltünk egy aprócska étteremben. Meglátogattuk Zoét a cukrászdában, és vittünk neki egy nagy adag gyrost. Talán a kajának jobban örült, mint nekünk, mert rengeteg dolga volt. Őszintén, nekem ki örülne? Délután csevegtem a szüleimmel. Dióhéjban elmeséltem nekik, hogy a gyerekem apja megint elvarázsolt. Örültek, hiszen újra meglátták az esélyt a változásra. Este felhívott és egyúttal sokkolt is.
– A feleségem azzal fogadott, hogy biztos, hogy van valakim – mondta nevetve.
– És van valakid? – kérdeztem.
– Hogyne lenne, de nem vallhattam be. Teljesen összezavarodtam a sok baromságtól, amiket próbáltam beadagolni neki, de talán hatásos volt.
– Ügyes vagy, de nem lett volna egyszerűbb megmondani az igazat?
– Megőrültél? – kérdezte felháborodva.
– Mikor akarsz pontot tenni a végére ennek az egésznek?
– Hát, nem most.
– Egyszerűbb lett volna, ha azt mondod, hogy soha. Meddig akarjuk még ezt játszani? Kinek jó így? – kérdeztem felháborodva. – Igaz, neked biztosan.
– Nekem aztán nagyon jó.
– Akkor? – akadtam ki. – Na, jó éjt! – mondtam, majd letettem. Nagyon sokszor hívott még, de nem voltam hajlandó felvenni a telefont. Dühösen indultam ki rágyújtani. Bea észre is vette rajtam, hogy valami nincs rendben, ezért kijött utánam.
– Mi a baj, Lotti? – kérdezte.
– Ahelyett, hogy végre bevallotta volna az asszonynak, hogy létezem, össze–vissza hazudozott megint.
– Csak nem sejt valamit?
– Dehogynem. Ez már kicsit feltűnő, hogy napokra, hétvégékre eltűnik, mikor előtte minden szabad percét velük töltötte. Nem is érdekel – sóhajtottam. –  Mintha élvezné, hogy van a biztos pont az életében, és van a Lotti, aki a világ leghülyébb és legnaivabb nője. Kihasználja, hogy odavagyok érte.
– Nem akar megválni senkitől, gondolom.
– Értem én, de meddig kell még így élnünk?
– Ha rajta múlik, örökre. Miért nem lépsz te? – kérdezte.
– Attól félek, hogy akkor egy az egyben elfelejthetem. Biztos, hogy azután sem engem választana, ha kiverném a balhét. Inkább elviselem így, mert legalább együtt vagyunk néha – magyaráztam, miközben a sírás kerülgetett.
– És ha téged választana?
– Bea, ezerszer mondhatta volna a feleségének, hogy szevasz, megyek a barátnőmhöz, de nem tette.
– Jó, igazad van. A gyerek összeköt titeket örökre, nincs mit tenni.
– Én csak annyit akarok, hogy végre válasszon. Állítólag nagyon szeret, de miért nem lép már? És hidd el, én sem így terveztem az életemet.
– Elhiszem – mondta együtt érzően. Miután kitomboltam magam az erkélyen, mindketten bementünk. A barátnőm megígértette velem, hogy nem leszek depressziós, nem fogok többet sírni, és még aludni is fogok. Nos, hiába tettem ígéretet, ez korántsem így alakult. Nem aludtam egy percet sem, végigsírtam az éjszakát. A legrosszabb az volt, hogy megint én fogok bocsánatot kérni, amiért hisztiztem, pedig ez egyáltalán nem az volt. Komolyan gondoltam mindent, amit mondtam, hiszen ez így nem mehet a végtelenségig. El kellene már döntenie, hogy mit akar. Persze nem gondolom, hogy békén kellene hagynunk egymást, mert még mindig ugyanúgy szeretem, hiába, haragszom.
Reggel az lehetett az első dolga, hogy engem hívogatott, de nem vettem fel. Könyörögjön csak, szenvedjen Ő is. Megmakacsoltam magam, részemről egyelőre ennyi. A délutánunk egész jól telt. Zoé nem volt itthon, ezért hármasban voltunk. Örültem Bea társaságának, mert nem voltam egyedül, ő pedig még nem volt kész arra, hogy szembenézzen Tomival az elcseszett éjszaka után. Sok tanácsot nem tudtam neki adni, hiszen még sosem csaltam meg senkit, és nem is áll szándékomban. Megcsalásnak számítana, ha mással enyelegnék ebben a szutyok helyzetben? Amikor eljött az este, mindenre számítottam, de arra nem, ami történt. Amikor felcsengettek kilenc óra után, tudtam, hogy kizárásos alapon, csak Ő lehet az, ezért nem nyitottam ajtót. Nyugodtan leültem a kanapéra, hogy Beával megnézzünk egy filmet, közben tömtem magamba a mogyorókrémet. Rettentő rosszul érintett, hogy tudtam, hogy itt van, mégis azt akartam, hogy teperjen utánam. Rengetegszer hívott, mire úgy döntöttem, hogy felveszem a telefont.
– Mi van már? – szóltam bele a telefonba.
– Engedj fel!
– Nem foglak felengedni azért, hogy nyomass valami nyálas szöveget, aztán minden megoldódik – válaszoltam határozottan.
– Akkor csak gyere le!
– A lényeg ugyanaz. Hagyj egy kicsit békén!
– Nem hagylak addig békén, amíg nem beszéljük meg!
– Ezerszer megbeszéltük, hogy te őket választod. Nincs miről beszélnünk! – mondtam, miközben elsírtam magam. Bea mutogatott, hogy menjek már le, de én csak csóváltam a fejem.
– Utálom, ha sírsz.
– Én meg ezt az egészet utálom, de lemegyek. Kapsz öt percet, hogy elmondd, amit akarsz, aztán haza is mehetsz a tökéletes feleségedhez! – mondtam, majd le is tettem a telefont. Egy cigi és egy öngyújtó társaságban elindultam. Még át sem öltöztem, pizsamában szaladtam le. Amint megláttam a ház előtt, máris jobb kedvem lett, de jól lepleztem.
– Mondjad, ha már lejöttem! – mondtam, és rá is gyújtottam. Nem mondott semmit, csak elindult az autója felé. Könnyes szemekkel néztem, ahogy hoz felém egy hatalmas csokor rózsát. Azt mondta, hogy ne haragudjak, mert nagyon szeret, de nem tud mit csinálni.
– Ennyi? – kérdeztem, és már nyúltam is a csengő felé.
– Kérlek, baba, ne menj még be! – kérlelt.
– Elmondtad, amit akartál, de nem változott semmi – mondtam, Ő pedig nekiállt csókolgatni.
– Menjünk el kocsikázni vagy menjünk fel. Itt akarsz beszélgetni? – kérdezte.
– Sehol nem akarok beszélgetni – válaszoltam.
– Azt mondtad, hogy soha semmi nem tudna változtatni az érzéseiden, most mégis?
– Miért kell visszaélni a szavaimmal? Mit számítanak az én érzéseim? – tettem fel a kérdést, közben megint fel akartam csengetni a lakásba.
Szebbnél szebb dolgokat mondott és egyfolytában csókolgatott, a rózsa is gyönyörű volt. Hát, nem volt könnyű dolgom. Végül belementem, hogy menjünk el valamerre.
– Várj meg itt! Ezeket felviszem, és szólok Beának, hiszen a gyereked a lakásban van, csak mondom – közöltem gúnyosan. A lépcsőházban és a liftben is csak bőgtem és bőgtem. Nem akartam elhinni, hogy eljött, hozott virágot, megint szerelmet vallott, és pár pillanat elcsábított. Elmondtam a barátnőmnek pár szóban, hogy mi történt, közben ruhát kerestem, mert alvóruhában mégsem mehettem le, ha autózni akar. Megkértem, hogy figyeljen Borkára, aki már rég aludt, de fő a biztonság. Felvettem egy unalmas pólót és egy unalmas farmert, és lekullogtam. Azt mondta, hogy gyönyörű vagyok. Beültünk az autóba, aztán elindultunk fogalmam sincs, merre, mivel tervünk nem volt. Egész úton hallgattam, ahogy dicsér. Csendben hallgattam. Megállt egy tök elhagyatott parkolóban, ahol egy lélek sem volt, és váratlanul kiszállt.
– Na, nem jössz? – kérdezte mosolyogva. Nem szóltam semmit, csak kiszálltam, és egyből rágyújtottam. Nagyon ideges voltam, és féltem, hogy megint baromságot csinálok, de közben elmondhatatlanul vágytam rá. Nagyjából két méterre álltam tőle, Ő pedig hűségesen megvárta, míg elszívom a cigit. Megfogta a kezem, majd az autónak dőlve csókolózni kezdtünk. Eluralkodott rajtam, hogy nagyon szeretem, ezért hagytam, hogy csókolgasson.
– Nagyon-nagyon fáj ez az egész, de az első pillanattól kezdve tudom, hogy családod van, mégis belementem ebbe piszkos kis játékba. Sajnálom, hogy kiborultam! – Kimondtam azt, amitől a legjobban tartottam. Túlságosan is forrósodni kezdett a hangulat, én pedig tudtam, hogy meg fog történni a békülős szex.
– Nem ér rá otthon? – kérdeztem mosolyogva.
– Már felmehetek hozzád? – kérdezett vissza.
– Persze – nevettem.
– Rendben, de nem ér rá – mondta, aztán egyre közelebb voltunk ahhoz, hogy az autóban csináljuk. Az autója hátsó ülése sokkal kényelmesebbnek tűnt, mint az enyém.
– Akár egy hétig is nálad leszek – mondta, közben csókolgatta a nyakamat, és fénysebességgel vetkőztetett.
– Akár örökké is nálam maradhatsz, nem zavarsz – motyogtam. Nekiálltunk szeretkezni, de amikor már kezdtem kényelmetlenül érezni magam, megkértem, hogy menjünk haza. Nehezen, értett egyet velem, de végül elindultunk. Bea pont a szobámból jött ki, Borkát ellenőrizte, amikor beléptünk a lakásba. Köszönt, majd elmondta, hogy minden rendben van a kislánnyal. Erről mi is meggyőződtünk, majd jó éjszakát kívántam a barátnőmnek, és becsuktam az ajtót. Konkrétan egymásnak estünk. Azt sem tudtam, hogy épp rá vagy magamra haragudtam jobban. Nem erőltette meg magát ahhoz, hogy megint foghassa a popsimat, miközben hátulról pakol. Nem fért a fejembe, hogy megint ilyen gyenge voltam. Folyamatosan azon dolgozom, határozottabb és keményebb legyek, de szól pár jó szót, és már ki is zökkenek abból az állapotból. Mérges voltam kicsit rá is, hiszen még mindig nem haladt a kapcsolatunk előre, csak stagnál, mert nem képes lépni. Aláírom, hogy rossz lehet ilyen sok idő után elhagyni a feleségét, és ott vannak a gyerekek is, de másnak is ment. Más is túlélte. Azt is tudom, hogy hatalmas botrány lenne, ha kiderülne, hogy velem csalja a feleségét, és még született egy közös gyerekünk is. Isten sokszor engem sújt a bűntudattal, pedig azt neki kellene címeznie.
Reggel azt éreztem, hogy még azt is megbántam, hogy megszülettem. Megint túlságosan gyenge voltam. Eredetileg azt terveztem, hogy hagyom kínlódni. A kurva életbe, nem sokáig hagytam. Azt ígérte, hogy egész héten nálunk lesz. Elgondolkodtató. Nyilvánvaló, hogy a világ legboldogabb embere lennék hét teljes napig, mégis kételyek közt vergődöm. Jobb, ha nem gondolkodom, csak hagyom, hogy a sors irányítsa a napjaimat. Lélekfacsaró volt, hogy nem vallotta be az igazat. Én pedig erős lehettem volna. Pár mondat elég volt ahhoz, hogy újra megadjam magam. De milyen jó érzés volt mellette ébredni. Meg tudnám szokni, ha örökké így kezdődnének a napjaim. Bea már a konyhában reggelizett, amikor kimentem.
– Mi a helyzet? Szent a béke? Újra együtt? – kérdezte a tőle megszokott kedvességgel.
– Drágám, mi sosem voltunk együtt – nevettem.
– Jaj, most miért mondod?
– Attól, hogy feljárkál kielégíteni bizonyos vágyait, még nem vagyunk együtt.
– Egy ideje húzzátok ezt a kapcsolatot, van egy közös gyereketek. Azért ez valamelyest több, mint ahogy te beállítod  – mondta, én pedig nem szóltam semmit. Visszamentem a szobába, mert nagyon korai voltam. Megbeszéltem magammal, hogy kevesebbet fogok idegeskedni kettőnk miatt. Tök felesleges. Lesz, ami lesz. Mielőtt visszafeküdtem volna, Borka felébredt. Újra a konyha felé vettem az irányt, de már nem egyedül. Bea csodálkozva nézett rám.
– Még mindig félek hazamenni, pedig Tomi már nagyon vár – mesélte.
– Mi a fenén aggódsz?
– Nem tudok úgy tenni, mintha nem történt volna semmi.
– Felőlem nálam is maradhatsz, amíg akarsz, de egyszer muszáj lesz hazamenned. Különben meg nem hiszem, hogy ne tudnál túllépni ezen. Egy kicsit megcsaltad, azt’ ennyi – mondtam teljesen komolyan.
– Egy kicsit megcsaltam? – háborodott fel.
– Miért, nem?
– Te meg tudnád egy kicsit csalni?
– Köztünk az a nagy különbség elsősorban, hogy én soha nem iszom, így elkerülöm, hogy bármilyen baromságot csináljak részegen – mondtam mosolyogva.
– Jó, tudod, mit? Túl fogom élni ezt is, mint ahogy minden mást is. Holnap hazamegyek, és meglátjuk, hogy megy-e a tettetés – vágta rá határozottan.
– Ez a beszéd! Mármint, ne érts félre, nem zavarsz minket!
– Persze-persze. És veletek mi van? – kérdezte.
– Minden a legnagyobb rendben lesz körülbelül egy hétig, de megfogadtam, hogy soha többé nem leszek seggfej. Elfogadom, hogy ez van, ám cserébe törődjön velünk többet. Ennyit kérek.
– Mit mondott rá?
– Ja, hát, még nem közöltem vele a legújabb tényállást – mondtam, Ő pedig kilépett a szobából. Igazából mindannyian meglepődtünk, mert ennyi erővel totál meztelenül is előléphetett volna, de legalább egy farmer volt rajta. Mosolygott, aztán bement a fürdőbe.
– Szerintem azt hitte, hogy már hazamentél – mondtam.
– Lehet, de mindegy, ti éltek itt, azt csináltok, amit akartok – nevetett.
Bementem utána a fürdőbe, és egyből kérdezősködni kezdtem, hogy hova készül ennyire. A dolgára természetesen, semmi konkrét. Bea elvolt Borival, amíg mi bent szerencsétlenkedtünk. Miután végeztünk, én a konyhába, Ő pedig a szobába ment. Normálisan felöltözött, lenyomott egy puszit, és elviharzott.
– Hű, ezt meg tudnám szokni – nevettem.
– Elhiszem – válaszolta a barátnőm, majd összeszedte magát, és felhívta a barátját. Elmondásai szerint Tomi alig várta már, hogy végre benyögje, hogy hazamegy.
– Lotti! Túl nagy kérés lenne, ha most azonnal elvinnél a pályaudvarra? Néztem vonatot is, egy óra múlva indul haza.
– Elviszlek! Hiányzik már, igaz? – kérdeztem.
– Igen, nagyon! – válaszolta Bea, majd nekiállt pakolni. Elköszöntem tőle az állomáson, aztán hazafelé beugrottam vásárolni. Egész délután Borival játszottunk, majd estefelé elkezdtem főzni vacsorát. Nem gondoltam volna, hogy hazajön vagy mi. Szóval, hogy visszajön hozzánk. Vacsoráztunk, és kapcsolgattuk a tévét, ami halál unalmas volt, de vele még az unalom is maga a tökély. Jó volt látni, hogy mennyire szereti Borit. Ennél szebb dolog talán nem is kell a boldogságomhoz. Elalvás előtt közöltem vele az új stratégiát, ami szerint élni fogunk.
– Nos, arra jutottam, hogy leszarok mindent, ami idáig bosszantott, és cserébe csak annyit kérek, hogy foglalkozz velünk többet. Tudom, hogy nehéz ennyi felé szakadni.
– Én meg azt tudom, hogy neked ez így borzasztó rossz. Eddig is megpróbáltam minél többet veletek lenni, ez nem fog változni – mondta.
– Rossz, de nem tudok mit kezdeni – röhögtem kínomban.
– Szeretlek, és megígérem, hogy úgy lesz, ahogy akarod.
– Én is, és oké, legyen így – válaszoltam, és megpusziltam.
Olyan volt egy pillanatra, mintha elkezdődött volna a nem létező házaséletünk. Igen, a szexmentes éjszakára gondolok. Persze a többi este nem telt el anélkül. Mindent megadtam volna, ha ez a boldogság nem csak egy hétig tartott volna, hanem nagyjából örökké. Megint megszoktam, hogy minden kikúrt nap együtt vagyunk, együtt ébredünk, és együtt alszunk el, ezért rohadt nehéz volt elengedni. Azt mondta, hogy legközelebb az esküvő előtt tud eljönni, ami hat nap múlva lesz. Nem tudom, hogy Borkát mennyire érinti meg ez az egész egyelőre, de később biztos, hogy baj lesz belőle. Amikor itt van, akkor majdnem minden percben Ő van vele. Közben Beával is beszéltem. Azt mesélte, hogy egész jó leplezi, hogy valami rossz történt a buliban. Örültem, hogy minden oké velük. Felhívtam Arit, hogy:
– Szia, babám! Otthon vagy? Felugranánk kicsit Borkával.
– Szió! Persze, gyertek csak! Épp egyedül vagyunk, sehol senki. Unatkozom – nevetett. Letettem, majd el is indultunk. A ház előtti parkolóban megpillantottam Zoét, aki egyből azzal jött, hogy nagyon boldognak tűnök. Röviden elmeséltem, hogy mi történt az elmúlt egy hétben, míg ő távol volt, aztán beültettem a gyereket a kocsiba, és elhajtottam. Hamar oda is értem, mert nem volt borzasztó forgalom. Amikor felcsengettem, és a barátnőm beleszólt, hallottam a hangján, hogy valami baj van. Beléptem a lakásba, Ariana épp a konyhaasztalnál ült. Egy borosüveg volt előtte, amiben talán egy deci lehetett.
– Hé, ezt mind te ittad meg? – kérdeztem felháborodva.
– Igen, mert izgulok az esküvő miatt – válaszolta, de már könnybe lábadtak a szemei.
– Ezt etesd meg mással! Na, mi az igazi oka annak, hogy egyedül lerészegedsz?
– Semmi, csak eszembe jutott, hogy minden lánynak az anyukája egy központi szereplő az esküvőjén. Nekem nem lesz ott, mert egy balfék.
– Nem is mesélted, hogy nem hívtad meg.
– Valamelyik nap beszéltem vele, de meg sem hatotta, amiket mondok. Úgy voltam vele, hogy már úgyis késő lenne meghívni. Meg egyébként is, ne jöjjön. Jobb, ha távol vagyok tőle. Folyton csak a szart kaptam az elmúlt pár évben tőle. Nem hiányzik.
– Lehet, hogy igazad van. Tényleg jobb, ha nincs a közeledben – mondtam, majd megöleltem. Próbáltam felvidítani, hogy már mennyire várom, hogy holnap még utoljára felpróbáljuk a ruhákat. Nem, nem lesznek koszorúslányai, csak egy helyről vettük a ruhát mindannyian. A díszlet pasztellszínekben fog pompázni, ahogy az öltözékünk is. Azt is megtárgyaltuk, hogy a buli előtt két nappal átjön egy kis pillázásra. Minden tökéletesen meg volt szervezve, szóba sem jöhetett bármilyen hibalehetőség a nagy napon. Szomorú, hogy az anyukája nem lesz ott, amikor a lánya férjhez megy, de meg kell magát óvnia attól a nőtől. Az utolsó években már katasztrofális dolgokat művelt. Az ilyen ember nem is nevezhető édesanyának.
Megvolt az utolsó ruhapróba, és Ariana szempillái is helyre voltak téve. A szüleimet vártam holnapra, na, meg apucit is. Ez a várakozás tönkretett. Izgatott voltam, hiszen a legjobb barátnőm feleség lesz. Anyáék kora reggel megérkeztek, vele ellentétben. Mentségére szóljon, hogy felhívott, hogy este jön. Anya is túl volt pörögve az esküvő miatt. Úgy tűnt, mintha hatalmas vágya lenne, hogy egyszer én is férjhez megyek. Nem mondta ki, de minden jel erre utalt. Meglepett, rettentően meglepett a következő kérése miatt.
– Kicsim! Csinálnál nekem is szempillákat? – kérdezte.
– Neked? Mikor lettél ilyen merész, anyukám?
– Muszáj lesz beilleszkednem – nevetett.
– Ha apa vigyáz Borkára, akkor persze, akár most is – mondtam. Apám örömmel fogadta a rá bízott feladatot, ezért nekiláttunk a pillázásnak. Közben rengeteget beszélgettünk. Csodálkoztam, mert megdicsérte a hajamat, ami szerinte élőben sokkal jobb, mint a képeken.
– Szerinted Ariana lába hogy fogja viselni, hogy egy napig hanyagolja a rögzítőt? – tette fel a kérdést anya.
– Azt mondta, hogy már sokkal jobb, alig fáj neki. Inkább csak akkor érez némi fájdalmat, amikor erőlteti. Remélem, hogy most pihen – válaszoltam. Vicces lett volna, ha rögzítővel a lábán kellett volna férjhez mennie. Örültünk, hogy már jobban van a bokája. Talán kibírja egy napig nélküle. Egy óra alatt elkészültek anyám új pillái, amik rohadtul tetszettek neki. Kicsit irritálta a szemeit, de ez ilyenkor természetes. Eljött ez a nap is, amikor édesanyám elveszítette a műszempilla-szüzességét. Egyből lefotóztam, és elküldtem a barátaimnak a képet. Nekik is bejött a látvány, ahogy apának is. Segítettem a vacsora készítésében, közben kérdezősködtem.
– Biztos, nem baj, hogy nektek haza kell jönnötök Borkával?
– Dehogy baj! A legnagyobb boldogság számunkra, ha az unokánkkal lehetünk – válaszolta édesanyám mosolyogva.
– Jó, de az utazás is, érted…
– Nem probléma, hidd el! – mondogatta. Említettem már, hogy ilyenkor rossz szülőnek képzelem magam. Megint ez volt a nagy helyzet. Este már tényleg nagyon izgultam. Talán jobban, mint a menyasszony. Ráadásul volt egy rossz megérzésem is, amit nem tudtam hova tenni. Egy kicsikét megnyugtató volt a szerelmem jelenléte, de az nem, hogy holnap rengeteg dolgunk lesz. Mindenesetre az este jól alakult több szempontból is. Remélem, érti mindenki, hogy mire gondolok. Nem akartam kora reggel hatkor felkelni, mert nagyon fáradt voltam. A hajamat meg kellett csinálni, és egy kis sminkre is szükségem volt.
Összekészültünk mindannyian délre, Ariana pedig felhívott, hogy indulhatunk, mert ők már úton vannak. Az utolsó pillanatban beesett Zoé és Benji, de szerencsére teljes puccba öltözve. Zoé hetek óta el van tűnve a barátjával, alig találkozunk. Persze ott a munkája is, amit egy percig nem hanyagol el. A cukrászda a környék egyik legmenőbb helye lett, nem hanyagolhatja el pont a csúcson. Anyáék külön mentek, mivel ők vacsora után jönnek is haza. Megint úgy éreztem, hogy nem helyes, hogy a szüleimre bízom a gyerekemet, de egyszer van ilyen fontos esemény. Teljesen jó volt az időzítés, hiszen gyönyörű, napsütéses volt az idő. Nagyon aggódtunk, hogy netán rossz, esős lesz, de nem így lett. Útközben össze-vissza telefonálgattam Arival, Beával, Nikivel, de még Zoéval is, aki pár méterre volt mögöttem. Hatalmas volt az izgalom. Fél kettőre értünk Tihanyba. Lenyűgöző látvány nyújtott az egész étterem. Amikor kiszálltunk az autóból, a szerelmem a fülembe súgta, hogy:
– Nem szeretnék azokkal a képekkel összefutni a neten, amelyeken rajta vagyok.
– Tudom. Először Ariana kapja meg őket, ő pedig nem fog olyat posztolni – válaszoltam, és elindultunk. Gergő rohant felém, hogy menjek be, Ari már vár.
– Hahó! – köszöntem, míg a barátnőm az utolsó simításokat végezte a ruháján, amit Gergő még nem is látott.
– Segíts, kérlek! – mondta, én pedig sírás határán voltam. Egyszerűen gyönyörű volt. Ariana volt a legtökéletesebb menyasszony, akit valaha láttam.
– Azt hiszem, megkeresem anyát, hátha ő jobban ért ehhez a fátyol valamihez! – válaszoltam, majd ki is rohantam. Kifelé menet összefutottam a csajokkal, akik szintén nagyon csinik voltak, majd megkerestem anyámat. Negyedóra elteltével Zoé belépett Borkával a kezében, kiáltva, hogy siessünk. Átvettem a kislányt, és elindultunk. Félóra volt hátra, már mindenki megérkezett. Délután három órakor kezdődik a ceremónia, azután a fotózás, a vacsora, és végül a buli. Ariana apukája épp a lányát kereste, mert ő fogja az oltárhoz kísérni. Megmutattuk neki, hogy merre menjen. Olyan megnyugtató, hogy az édesapja az utóbbi pár évben ennyire mellette áll. Egyre feszültebb lett a hangulat. Az a bizonyos félóra lerövidült, olyan volt, mintha csak öt perc telt volna el. Csodálatos volt az egész. Tudtam, hogy a barátnőmet nagyon bántja, hogy az anyja nincs itt, de megpróbálta leplezni. Nagyon büszke voltam rá. Boldog voltam, hiszen ő is az. Baromi jó érzés volt, hogy a legjobb barátom, aki néha rávilágít a hibáimra, aki kegyetlenül őszinte, de mindig a legjobbat akarja nekem, ilyen boldog. Hihetetlen, hogy mellette mindig önmagamat adhatom, hiába vagyok egy rakás szerencsétlenség. Ő így szeret, ahogy vagyok, és ez kölcsönös. Mindent megtennék érte. Azt hiszem, náluk jobb barátokat nem is kívánhatnék. Fura érzés fogott el. Ezt akkor éreztem utoljára, amikor a kislányom megszületett. Olyan furcsa, hogy kiskorunkban eljátszottuk, hogy felnőttek vagyunk, most pedig tényleg úgy tűnik, hogy felnőttünk. Eddig ő is csak álmodozott róla, hogy egyszer lesz egy férfi, akivel elkötelezheti magát, erre eljött a pillanat. A házasság nem csak egy papíron alapszik. Ez egy döntés. És egyfajta hit, hogy valakiért megéri. Én ezt sosem fogom megtapasztalni, az már egészen biztos. Tökéletes napnak ígérkezett. A helyszín vitt mindent. Rengeteg kép készült. Talán még új kedvenc képem is lett, amin hárman vagyunk. Jó, Borkáról nem nehéz jó fotót csinálni, mert annyira szép. Kíváncsi voltam, hogy rólam mennyi vállalható lett. Amikor hármunkat fotózott a srác, oda is mentem, hogy megnézhessem. A véleményem a képről csupán annyi volt, hogy ennek mindig így kéne lennie. Ja, és Ariana végig ragyogott. Gyönyörű volt a ruhája is, ám az őszinte mosolya többet ért minden habos-babos göncnél. Anya végig azt mondogatta, hogy mennyire örül, hogy ez a lány, akit a sajátjaként szeret, feleség lett. Ezt ugyebár mondhatná egyszer rólam is, de nyugi, ez nem fog bekövetkezni, maximum egy másik életben. A fotózás végén benyögte az újdonsült házaspár, hogy külön vegetáriánus kaják is vannak. Örültem, mert Ari nagyon figyelmes, és már éhes voltam. Nagyon-nagyon éhes voltam. Vacsora után szinte mindenki átöltözött. Anyáék menni készültek, én pedig elkísértem őket az autóig. Legalább százszor elmondtam, hogy hívjanak fel, ha hazaértek. Aggódtam, pedig nem volt rá okom. A kislányom a legjobb kezekben van. 
Elköszöntem tőlük, aztán visszamentem, közben elszívtam egy cigit. Ücsörögtem egy kicsit magamban, miközben a naplementét kémleltem, ami gyönyörű volt. Bea rohant felém, hogy elmeséljen egy igen kínos dolgot.
– Ráérsz egy percre? – kérdezte.
– Csak itt ülök, és bámulom a tavat. Miért ne érnék rá? – nevettem.
– Na, hát, az van, hogy már egy hete késik. 
– Te most akarod mondani, hogy van egy olyan gyanúd, hogy terhes vagy?
– Ja, de van egy kis bökkenő.
– Mi lehet annál nagyobb szar, hogy lehet, hogy babát vársz?
– Kérdéses, hogy ki az apja – közölte, nekem pedig rögtön eszembe is jutott Bea legutóbbi baklövése.
– Először győződj meg arról, hogy tényleg az vagy-e, utána ráérsz azon agyalni, hogy vajon ki lehet az apuci.
– Könnyen beszélsz, nem te vagy ebben a helyzetben! – förmedt rám.
– Szerinted én nem voltam ebben a helyzetben? Szerinted én mit éreztem, amikor felmerült a gyanú, hogy terhes vagyok? Jó, annyi a különbség, hogy én nem feküdtem le mással. Az én kis gyanúm már 9 hónapos, de remélem, a te részedről ez csak vaklárma. 
– Nagyon bízom benne! Elcseszné az egész életemet egy baba. 
– Én is azt hittem, de hidd el, csodálatos dolog anyának lenni.
– Most nagyon megnyugtattál! – mondta, majd idegesen továbbállt. Nem tudom, hogy mi lesz ebből, mindenesetre imádkozom, hogy Bea ne legyen várandós. Tök ciki, hogy jelen esetben nem tudná eldönteni, hogy ki a gyereke apja. Miért kell részegen össze-vissza szexelni? Pár percig még egyedül néztem ki a fejemből, aztán a szerelmem leült mellém. Azt mondogatta, hogy csodaszép vagyok, és hogy mennyire imád. Olvadoztam.
– Ari anyukája miért nincs itt? Egyáltalán róla miért nem esik sosem szó? – kérdezte.
– Jaj, ez egy hosszú sztori. Az ő kapcsolatuk olyan tökéletes volt, akár egy filmben. Emlékszem, az édesanyja mindent megtett volna érte, mindent meg tudtak beszélni. Olyanok voltak, mintha barátnők lettek volna. Aztán egy pasi miatt teljesen megbolondult, és túl sokat ártott a lányának. Többször próbálták helyrehozni a kapcsolatukat, de ez már menthetetlen – meséltem.
Kezdett besötétedni. Ez mit is jelent? Pia, pia, pia, buli, zene és még egy kevéske pia. Megint én voltam az egyetlen, aki nem fogyasztott alkoholt az este folyamán. Jól éreztem magam, de a többiek sokkal felszabadultabbak voltak. Még mindig úgy tűnt, hogy ez egy mesébe illő esemény, ezt nem ronthatja el az égvilágon semmi. Mindenki rohadt jól érezte magát és rengeteget nevettünk. A fotós minden pillanatot megörökített. Még azt is, ahogy összebújva táncikáltam életem szerelmével. Na, jó, nagy táncolgatás nem volt, de értitek. Megöleltem szorosan a barátnőmet, és elmondtam neki, hogy mennyire büszke vagyok rá. Hirtelen megfájdult a fejem, ezért kettesben elvonultam életem legnagyobb hibájával, és csak beszélgettünk. Nevettem, mert a zenét is túlharsogta a csajok röhögése. A fejfájásom kiváltó oka valószínűleg a zaj volt.
– Elsétálunk a parkolóig? Megkeresem a pulcsimat az autódban – kérdeztem, és meggyújtottam egy cigit. Az autójának támaszkodva szerelmeskedtünk, amikor befordult a parkolóba egy ismeretlen kocsi. Meglepett, de különösképpen nem foglalkoztam vele. Túlságosan is jól éreztem magam, azt hiszem, még a fájdalom is eltávozott az okos kis fejemből. Nem telt el öt perc, mire a zene elhallgatott, Ariana pedig ordibálni kezdett. Ismerős hangokra lettem figyelmes, de nem akartam hinni a füleimnek.
– Mi a szar? – kérdeztem, majd visszamentünk sietve. Csak annyit láttam, hogy Ariana anyja fogja a vérző fejét, egy üres pezsgős üveg a földön hever széttörve, a barátnőmet pedig Gergő lefogja. Szóhoz sem jutottam. Nem értettem, hogy a fenébe kerültek ide. Ennyire vastag bőr lenne a pofájukon? Időközben az apja is beszállt a vitába, így szinte mindenki kiabált mindenkivel. Elég gáz volt a helyzet. Én csak álltam, és hallgattam őket elképedve. Nem akartam elhinni, hogy ez a nő képes elrontani a lánya legszebb napját. Az anyja pasija vagy kicsodája nekiesett a barátnőmnek. Tíz percen keresztül csak veszekedtek, mire az anyja rosszul lett, valószínűleg a fejsérüléstől, és a csávó elkísérte az autóig, majd biztosan a kórházba mehettek. Azt kiabálták, hogy fel fogják jelenteni Arit, amiért ezt csinálta. Rettentően ideges volt, csak zokogott. Mindenki próbálta megnyugtatni. Az apukája már majdnem kihívta a rendőröket is.
– Nincs szükség a rendőrökre! – szólt közbe Gergő. Ariana csak remegett az idegtől. Földhöz is csapott volna még egy pezsgőt, ha nem veszem el tőle. Átkaroltam, és leültettem.
– Baszd meg, még neki állt feljebb, hogy nem hívtam meg – mondta bőgve.
– Hogy talált ide? Egyáltalán minek jött? Azért, hogy balhézzon? – kérdeztem.
– Nem tudom, nem is érdekel. Milyen anya az ilyen? Még jó, hogy a férjem lefogott, különben kinyírtam volna.
– Te tényleg fejbe csaptad egy üveggel?
– Hogyne, és örüljön, hogy csak ennyit kapott! – mondta, majd felállt, és bement az étterembe. Visszakapcsoltatta a zenét, és megpróbált úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, közben Zoé a törött üveget sepregette.
– Szerinted tényleg fel fog jelenteni? – kérdeztem.
– Mindegy, mert a pénz miatt mindenképp találkoztunk volna a bíróságon. Rengeteggel lehúztak, én meg nem fogom benyelni nekik – válaszolta mérgesen.
– Persze megértem, de nem volt erős, hogy így fejbe vágtad? – nevettem.
– Ugyan már, miért lett volna ez erős? – szólt közbe Zoé.
– Hát, megérdemelte. Az ilyen nem is ember, végképp nem anyuka – mondta szomorúan. Abban a pillanatban el lett rontva az egész buli, amikor megjelent az anyja, és balhézni kezdett. A barátnőm elmondása szerint pénzt követeltek tőle, miközben mindenféle ribancnak elhordták. Megölte a bulit, az egyszer biztos. Hajnalodott, már a nap is feljött, amikor Ariana közölte, hogy most már ideje lenne hazatérni. Az utolsó két órában már csak beszélgettünk, mert mindenkinek elment a kedve a bulizástól. Ismeretlen számról keresték, ő pedig már csak azért is felvette. Félrevonult, majd dühösen, trágár szavakkal illette a vonal másik végén lévő embert. Mint később kiderült, az anyja pasija hívta fel, hogy megfenyegesse, miután Ari kis híján kinyírta az anyját. Most már én is azt mondtam, hogy megérdemelte, pedig előtte túlzásnak tartottam. Összességében nem lett volna olyan rossz ez a buli, ha a ripacs muter nem nyírja ki a hangulatot. Miután elköszöntünk mindenkitől, beszálltunk az autóba. Élveztem, hogy megint én vezethettem az autóját. Hazafelé egy csomót beszélgettünk, mire eszembe jutott, hogy holnap lesz a szülinapja.
– Te is szeretnél ilyen szülinapi bulit? Simán megszervezem egy nap alatt is – nevettem.
– Isten ments! A ti társaságotokban mindig történik valami abnormális – vigyorgott.
Reggel hat környéken értünk haza. Anya már a konyhában kávézott. Köszöntünk egymásnak, aztán szaladtam, hogy leellenőrizzem a kislányt. Hát, az én kiscicám már fent volt, üldögélt a kiságyban. Amikor meglátott minket, mosolyogni és nevetni kezdett. Megszeretgettük, majd kivittem anyához.
– Anyukám, ugye már nem tervezel aludni? A kisasszony már kialudta magát, de mi mindjárt bealszunk.
– Dehogy alszom! Reggelizünk, aztán játszunk egyet. Mesélj! – mondta, majd át is vette Borkát.
– Rövid leszek, mert alig látok. Hát, a semmiből megjelent Ariana anyja, aztán kiverte a balhét, Ari pedig fejbe csapta egy pezsgősüveggel – meséltem.
– Ezt most nem mondod komolyan? És mi történt az anyjával?
– Elvitte a pasija a kórházba, mert gondolom, betört a feje – mondtam, közben Zoé hazaért Beni társaságban.
– Jó reggelt, husi! Te vezettél? – kérdeztem.
– Ja, jó reggelt! Aha. Csak egy pezsgőt ittam a koccintásnál.
– Ó, én azt hittem, hogy ittál rendesen.
– Nem. Akkor veletek jöttünk volna haza… Jó éjt! – nevetett, aztán be is mentek a szobába. Mondtam anyának, hogy majd később elmeséljük részletesen, de kénytelen leszek lefeküdni. Lenyomtam neki és a lányomnak egy puszit, és távoztam. Amikor beléptem a szobába, a szerelmem már aludt. Csak álltam és vigyorogtam.  Levetkőztem a legminimálisabb ruházatra, és be is feküdtem mellé az ágyba. Megfogtam a kezét, majd pillanatok alatt elaludtam. Délben arra keltem, hogy Ariana hív. Zombi voltam, de természetesen felvettem. Csukott szemmel félig fekve hallgattam, ahogy az anyját szidja. Egyet kellett értenem vele. Mindannyian kíváncsiak voltunk a következő lépésre, amivel az anyja keresztezni próbálja az életét. Gondoltuk, hogy a feljelentés lesz az. Visszaaludtam még nagyjából félórára. Amire újra felkeltem, Ő már nem volt mellettem. Biztos voltam abban, hogy már kajál anyáékkal. Felöltöztem, aztán kikullogtam a konyhába. Zoé hatalmas beleéléssel mesélte el az esküvőn történteket. Leültem hozzájuk, de nem ettem. Épp beszólogatni készültem, amikor megszólalt a telefonom, ami a szobában volt. Bea hívott.
– Na, szia! Kipihented magadat? – kérdezte.
– Szia! Fogjuk rá, de azért tudnék még aludni. És ti?
– Egész jól vagyok, sokat aludtam. Holnap elmegyek orvoshoz, mert már nem bírom! – mondta idegesen.
– Persze, menj is. Jobb meggyőződni mindenről, mielőtt eltemetnéd magad – viccelődtem, aztán beszéltünk még egy csomó ideig. Miután letette, visszamentem a konyhába. Már mindenki a kanapén lazult, kivéve anyát. Ő a tányérokat rakosgatta be a mosogatógépbe. Megráztam a fejemet, és inkább leültem én is.
– Gondoltam, hogy ébredés után az lesz az első, hogy kajálni fogsz – teljesítettem be a beszólogatós vágyaimat.
– Ha anyukád nem lenne itt, már éhen haltam volna. Soha nem gondoltam volna, hogy szeretni fogok egy olyan nőt, aki még főzni sem tud – nevetett.
– Én megtaláltam a másik utat a szívedhez – kacsintottam, majd kimentem az erkélyre rágyújtani. Zoé utánam is jött. Szinte egyből elkezdte kivesézni újra és újra a balhét. Azt hiszem, ez sokáig téma lesz nálunk. Hiába aludtam rá egyet, még mindig nem tudtam hova tenni a dolgot. Hogy ronthatta el ez a nő a lánya legszebb napját? Utólag belátom, hogy jól tette Ariana, hogy kiütötte azzal az üveggel. Mit képzel?
Szinte az egész napunk így telt. Beszélgettünk és pihentünk. Este anyával összefutottam a konyhában. Ő inni készült, én pedig mentem volna tovább az erkélyre.
– Nem akarok hazamenni! Borkát nem tudom itt hagyni! – mondta.
– Megértelek – nevettem.
– A legcsodálatosabb kislány a világon. Tőled meg jobb gyereket nem is kívánhatna egy szülő sem – mondogatta, aztán szorosan megölelt. A szemeim kikerekedtek, nem akartam hinni a fülemnek. Elhiszem, hogy nehéz ilyen távol lenni az unokájuktól, meg azt is, hogy mennyire imádják, de hogy nekem ilyeneket mondott, az csúcs. Már majdnem sírt örömében. Inkább elküldtem aludni, mielőtt én is elérzékenyültem volna. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen tökéletes lesz a kapcsolatom a szüleimmel. Ez egyszerűen mesés. Boldogan, de fáradtan kullogtam vissza a szobámba. Meglepődve tapasztaltam, hogy a jövőbeli férjem nincs az ágyban, hanem a kislányunkat bámulja, miközben ő az igazak álmát alussza. Elmosolyodtam, aztán lefeküdtem.
– Nem jössz? – kérdeztem.
– De, csak olyan szép. És köszönöm, hogy vagytok nekem – mondta, majd mellém is bújt. Nem szóltam semmit, csak megcsókoltam. Egy ideig úgy tűnt, hogy megint lesz egy szexmentes esténk. Minden jó volt, csak azt ne mondta volna, hogy reggel elmegy.
Irtózatosan hamar lett hét óra.
– Boldog szülinapot, szerelmem! – mondtam csukott szemekkel.
– Köszi, baba. Keljünk fel!
– Nem akarok. Maradjunk így körülbelül még 400 évig. Kösz – nevettem. Nehezen, de végül felkeltünk. Ő is, és a szüleim is készültek elmenni, Zoé pedig már itthon sem volt. Kettesben maradtunk Borival. Rossz volt, hogy hirtelen mindenki elhúzott a francba. Délután Bea hívott. Már a köszönéséből levágtam, hogy nincs úton semmiféle baba. Vaklárma volt az egész. Ebben az esetben nem jött volna jól egy gyerek neki. Este Niki meglepett. Hozott egy doboz Hawaii pizzát. Ő az az ember, aki pontosan tudja, hogy mikor van rá szükségem.
– Mi lenne, ha rendelnénk még pizzát, és áthívnánk Arianát? – kérdezte.
– Megpróbálom felhívni – mondtam, aztán cselekedtem is. Egyből felvette, tetszett neki az ötlet. Szinte azonnal elindultak a férjével. Nikivel tovább beszélgettünk, miután rendeltünk még pizzát.
– Beával mi van? Terhes? – kérdezősködött.
– Ma volt orvosnál, és nem az. Elég ciki lett volna, ha babát vár, és nem tudja, ki az apa – meséltem.
– Az biztos. Amikor először megismertem, nem tűnt olyannak, mint aki képes megcsalni a párját.
– Nem is olyan, csak többet ivott a kelleténél. A lényeg, hogy nincs baba a láthatáron, de remélem, nálam sem – nevettem.
– Ezt hogy érted? – nézett csodálkozva.
– Emberek vagyunk, hibázunk – válaszoltam.
– Ó, értem! – mondta. Kaptam egy képet tőle, amin egy picike fekete szőrös, és egy Givenchy papucs szerepelt. Nevetni kezdtem. Niki egyből rákérdezett, hogy mi a vigyorgásom tárgya.
– Az hogy van, hogy az ő szülinapja van, de mi kaptunk valamit?
– Mi az? Mutasd! – mondta, én pedig meg is mutattam neki a kapott üzit.
– Ez egy hülye – mondogattam.
– Most miért? Tök aranyos tőle. És tőled mit kapott? – kérdezte.
– Igazából még semmit. Semmi ötletem – válaszoltam mosolyogva.
– Segítenék, de nekem sincs ötletem.
– Kapott puncit. Az nem elég, szerinted? – nevettem.
– Te állat! – vágta rá, majd ő is csak röhögött.
A pizza előbb ideért, mint az újdonsült házasok. Írtam Arinak egy SMS-t, hogy ki fog hűlni a kaja. Azt válaszolta, hogy már itt is vannak. Feljöttek, kajálgattunk, megbeszéltük a bulin történt nagy eseményt, aztán benyögték, hogy megvannak a repülőjegyek Balira. Az első reakcióm az volt, hogy teljesen lefagytam, de végül hoztam a formámat.
– Ha esetleg magatokkal vinnétek, akkor időben szóljatok, mert rendelnem kell egy bikinit! – vigyorogtam.
– Én is szívesen veletek tartanék, de vár a munka – nevetett Niki.
– Egyszer összehozunk egy külföldi nyaralást úgy, hogy mindenki ott van! – mosolygott Ari.
Egész késő volt, ezért meglepődtünk, hogy Zoé feldúlva esett be a lakásba. Próbálta oldani a feszültséget azzal, hogy szólhattunk volna, ő is éhes, de persze láttuk rajta, hogy valami nincsen rendben. Ideges volt, talán még sírt is. Bement a szobájába, hangosan ledobta a cuccait, és elhúzott a fürdőbe.
– Mi a baja? – kérdezte tőlem Niki.
– Elképzelésem sincs – válaszoltam.
– Összevesztek Benjivel, mi? – kérdezte Ariana.
– Hát, lehet. Köztük nagyon nagy a szerelem hetek óta, ezért meglepő lenne, ha összekaptak volna valamin – mondtam. Húsz perc elteltével kijött a fürdőből, mi pedig egyből megkérdeztük, hogy mi a baja. Azt válaszolta, hogy fáradt, majd be is vonult a szobába. Nem csodálkoznék, ha tényleg csak fáradt lenne, de ez nem az. Itt valami komolyabb baj van. Mindenki elment. Letusoltam, aztán halkan benyitottam Zoéhoz. Kisírt szemekkel nyomkodta a telefonját. Amikor észrevett, feltett egy buta kérdést.
– Szerinted sem vagyok elég jó?
– Miről beszélsz? Te a legjobb vagy, akármi is történt – válaszoltam, majd leültem mellé.
– Akkor miért nézeget más lányokat? Miért kacsingat más lányok felé? – kérdezte.
– Fogalmam sincs, hogy ezeket mi okból csinálja, de hidd el, nem veled van baj. Elég régóta együtt vagytok már, néhányszor elmennek neki otthonról, de biztosan semmi komoly.
– Most is az történt. Megpróbáltam megfelelni neki. Dolgoztam, aztán egész végig vele voltam, pedig itthon is lett volna dolgom. Ez a hála, hogy másokat nézeget?
– Hagyd egy kicsit, majd megnyugszik. Te vagy az egyetlen lány az életében. Ebben biztos vagyok – mosolyogtam.
– Én csak azt szeretném, hogy ne másokkal legyen elfoglalva, hanem velem. Engem ez idegesít. Mindegy, megpróbálok aludni. Köszi, és jó éjt! – mondta.
– Sajnálom… Minden rendbe fog jönni. Jó éjszakát! – reagáltam, aztán kimentem a szobájából. Álmos voltam, mégis rágyújtottam egy utolsó cigire. Megesett a szívem a barátnőmön. Reménykedtem, hogy mihamarabb megjavul a kapcsolatuk. Csak ültem az erkélyen percekig. Bámultam a város fényeit, közben arra gondoltam, hogy milyen borzalmas lesz egyedül elaludni. Szar is volt.
Borka nagyon nyűgösen ébredt. Ha a baba szenved, anya sem maradhat ki a szenvedésből. Étvágytalan és kedvetlen volt. Ez a fogzás kellemetlen mindenki számára. Sikeresen felébresztettük Zoét is. Már mindent csináltunk a gyerekkel, de igazán semmi nem kötötte le. Zoé váratlanul elvonult telefonálni. Sejtettem, hogy a barátja kereste. Negyedóra múlva visszajött.
– Benji volt az? – kérdeztem.
– Igen. Megmondtam neki, hogy most biztos, hogy nem fogok vele találkozni. Nem hagylak itt, mikor Borka nem érzi jól magát – válaszolta.
– Ugyan már, megoldom! Menj nyugodtan, hisz meg akarja veled beszélni a tegnapit – mondogattam.
– Talán később – mondta fél mosollyal az arcán. Annyira jólesett, hogy a barátnőm nem akart egyedül hagyni a gyerekkel, de én nem akartam, hogy miattunk hagyja ki a találkozót. Hármasban töltöttük szinte az egész napot. Estére Borka jobban lett, Zoé pedig elment a barátjával a városba. Amikor végre elaludt, lett egy pár szabad percem. Enni sem volt időm, ezért leültem a konyhába vacsorázni. Vártam, hogy hívjon vagy írjon a szerelmem. Már nagyon álmos voltam. Nem akartam aludni, míg nem beszéltünk, de rá kellett döbbennem, hogy hiába várok a szerelmemre. Reggel az üres lakásban találtam magam. Legalább Zoé estéje jóra sikeredett, ha ott is aludt nála.
Eltelt több, mint egy kikúrt hét. Nem beszéltem vele egy szót sem. Rohadtul bántott a dolog, de direkt nem kerestem. Reméltem, mielőbb eszébe jut, hogy van egy lánya és egy barátnője, akikről egy ideje nem tud semmit. Minden percben arra vártam, hogy telefonáljon. Szombat este ismét egyedül voltunk itthon. Mindenki éli a kis életét, csak én vagyok nyomorék. Amikor megcsörrent a telefon, azt hittem, Ő lesz az, de nem. Anyám hívott, hogy mi van velünk. Próbáltam leplezni, hogy van valami bajom, de az anyukám mindent megérez. Vajon én is ilyen leszek? A végén már kihangosítottam a telefonomat, mert körülbelül egy órán keresztül dumáltunk. Elképesztő, hogy mi lett a rideg kapcsolatunkból. Szabadság és intimitás jellemzi, hiszen bármiről beszámolhatok neki. A párkapcsolati problémáimat is az anyámmal vitatom meg, óriási! Elköszöntünk egymástól, aztán depiztem tovább. Borkával aludtam. Ha most ő nem lenne, tényleg egyedül lennék. Régen történt már ilyen, hogy semmit sem tudok róla. Nem tudtam hova tenni a dolgot. Lassan két éve vagyok szeretője. Azóta hallgatok sztorikat egy ismeretlen családról, ismeretlen emberekről, akikkel sosem találkoztam, kivéve a feleségével. Életem legérdekesebb találkozása volt. Hogy nem érzem-e megalázónak ezt a kapcsolatot? Igazából jól ismerem a játékszabályokat. Első a család, aztán jövök én. Pontosabban mi. Ez alapvetően teljesen abszurd. Mindig úgy megy haza, hogy tudja, hogy az élete egy részéről nem beszélhet, pedig rettentően boldoggá teszi Borka. Ez a hallgatás és titkolózás idegőrlő. A legjobbat kapom tőle, ha itt van. Mi nem vagyunk benne a mindennapi mókuskerékben, ezért idealizált a kapcsolatunk, azt hiszem. Meglepődnék, ha közölné, hogy soha többé nem megy haza, és nálam lesz az új otthona. Talán én lennék a világ legboldogabb embere. A jelenlegi esetben felesleges azon gondolkodni, hogy mi lenne, ha…
Egy újabb vasárnap reggel vette kezdetét, amit nélküle éltem meg.
Szabályszerűen zombi voltam. Egy élettelen szar. Korán volt, de Ari felhívott, hogy vegyen-e piros festéket, mert épp vásárol. Egy percig sem gondolkodtam. Rávágtam, hogy igen, de utána jöjjön is el befesteni a hajamat. Eléggé kikopott már. Az eredeti terv az volt, hogy hagyom teljesen eltűnni, aztán valami megváltozott bennem. Miért ne? Nagyjából egy óra múlva valaki csengetett. Abban a hitben szóltam bele, hogy a barátnőm érkezett meg, hogy fodrászosat játsszon.
– Nem találom a kulcsot – mondta a csávó, aki miatt szinte meghaltam.
– Ritka az, ha épp megvan – mondtam, és felengedtem. A szívem kiesett a helyéről. Egyszerre voltam dühös és izgatott. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Két opció volt: Az egyik, hogy a nyakába ugrok, a másik, hogy megsértődöm, amiért farok volt. Az a baj, hogy kár lenne elrontani mindent azzal, hogy hisztizek. Hiszti, ahogy Ő mondaná. Volt egy percem eldönteni, hogy mi legyen. Hogy lehet ennyire szeretni valakit? Amikor nyitódott az ajtó, ki tudtam volna ugrani az ablakon. Most komolyan. Tök természetesen viselkedtem. Borkával reggeliztünk. Letette az ajándékokat a kanapéra, aztán odajött hozzánk. A kis puszinál többet vártam volna, de mielőtt még meggondolatlanul pofáztam volna, megszólalt újra a csengő. Rohantam, hogy felengedjem Arianát. Belépett a lakásba, egyből megöleltem, és a fülébe súgtam, hogy:
– Szarban leszek, ha kimutatom, hogy haragszom.
– Idetalált? – kérdezett.
– Ja, de megdöglök tőle.
– Fessük be a hajadat! – mondta, majd tolt befelé. Köszöntek egymásnak, aztán közöltem Arival, hogy várjon, míg Borka megeszi azt az akármit, utána neki is állhatunk. Bólogatott, aztán leült a kanapéra. A barátnőmnek is feltűnt az ajándéktasak. Óvatosan belenézett. Ráztam a fejemet, de szóltam semmit, mert legalább halkan csinálta.
– Mire készültök? – kérdezte a szerelmem.
– Hát, elvileg Ari be fogja festeni a hajamat pirosra megint. Érdekes módon, most én akartam – nevettem.
– Aha – nézett furcsán.
– Mi az? – kérdeztem mosolyogva.
– Semmi. Bemegyünk Borival a szobába – közölte, majd így is cselekedett. Fagyott volt a hangulat. Nem akartam kimutatni azt sem, hogy megbolondulok érte. Túlságosan közömbös voltam, de ezt sem éreztem jónak. Mit csináljak? Miközben a barátnőm festette a hajam, beszélgettünk. Szerencsére vette a lapot, ezért inkább ő mesélt. A legjobb hallgatóság voltam, mint mindig. Egy óra alatt el is készült az újra virító, piros hajam. Amikor lekísértem a ház elé, azt javasolta, hogy mutassam ki az érzéseimet, legyenek azok akármilyenek. Bólogattam, majd megköszöntem a munkáját. Egymás után két szál cigit elszívtam, mire lett bátorságom felmenni a lakásba. Lefeküdtem melléjük. Egyből dicsérni kezdte a hajamat, meg úgy általánosságban engem is. Persze nem bírtam ki, hogy ne közeledjek. Elkezdtem szeretgetni. Nem szóltam egy rossz szót sem. Szinte el is felejtettem, hogy bármi problémám lett volna azzal, hogy felénk sem nézett. Elvitt kajálni, sétálgattunk és egy csomót beszélgettünk, de még mindig nem mondtam, hogy bánt valami. A legjobb az egészben, hogy egész jól lepleztem. Posztoltam. Hát, persze, hogy posztoltam, hogy mit kaptunk Borival apától. Semmi nagyképűség, csak örültem. Irtóztató belegondolni, hogy újra szerelmes lettem, és ez mindig megtörténik. Nyilván, csodálatos érzés, csak a háttérsztori ramaty. Borka hamar elaludt, úgyhogy korán kettesben lehettünk. Hiányzott már minden szempontból. A pasik lehetnek kanosak, még menőn is hangzik, de egy nő mit mondhatna ilyenkor? Ha kimondjuk, hogy be vagyunk indulva, akár könnyűvérűnek is elkönyvelhetnek minket. Pedig a nőknek is vannak vágyaik, amikről nem igazán beszélnek másoknak, de még önmagukat is nehezen győzik meg arról, hogy ez teljesen természetes. Megszűnt a külvilág, csak ketten voltunk. A fejemet hátrahajtottam, Ő pedig csókolgatta a nyakamat. Azt mondogatta, hogy nagyon-nagyon szerelmes belém.
– Ha hazamész egy nálam töltött hétvége után, akkor a feleségednek is így nyalizol? – kérdeztem nevetve.
– Azt hiszed, hogy ez nyalizás?
– Dehogy. El is várom, hogy kiengesztelj. Sokáig basztál rám – válaszoltam.
– Sajnálom.
– Mindegy. A kérdésemre azonban nem válaszoltál.
– Miért fontos ez?
– Mert kíváncsi vagyok.
– És ki tud válaszolni a hülye kérdéseidre, mikor… – megcsókoltam, hogy ne is folytassa. Egyre gondoltunk, azt hiszem.
Reggel nagyon korán felkeltem, hogy reggelit készítsek. Kedves kis háziasszony akartam lenni, de rendkívül álmos voltam. A melltartó plusz bugyi kombinációnál többre nem telt. Alul voltam öltözve, de Zoé sem volt itthon, Őt meg valószínűleg nem zavarná. Az első dolgom kivételesen nem a cigi volt, hanem komolyan vettem a feladatot, amit kitaláltam magamnak. Nem telt el tíz perc, amikor megállt az ajtóban, és azt kérdezte, hogy mit művelek. Válaszoltam lazán, hogy meglepi, Ő pedig bement a fürdőbe. Sejtettem, hogy azért kelt fel ilyenkor, mert el fog menni. Később odajött hozzám. Átölelt hátulról, markolászta a popsimat, csókolgatta a nyakamat és a vállamat.
– Mindig meg tudsz lepni – nevetett.
– Hidd el, magamat is folyton elkápráztatom.
Kicsit szórakoztam vele. Úgy csináltam, mintha annyira nem akarnám, de amúgy épp ellenkezőleg éreztem. Amikor már eleget húztam az agyát, abbahagytam a főzőcskét, Ő pedig feltett a pultra.
– Szerinted nem kellene írnom Zoénak? – kérdeztem.
– Hogy ne jöjjön haza, mert szexelni fogsz a konyhában? – nevetett.
– Inkább csak érdeklődésképpen – mondtam, majd a kezembe is vettem a telefont, hogy írjak neki. Egyből visszaírt, mégpedig azt, hogy már a cukrászdába van. Szegény lány már hajnalban elkezdte a munkát. Félretoltam a telefonomat, Ő pedig lehúzta a bugyimat, és messzire eldobta. Attól tartottam, hogy Borka felkel, aztán véget is ér ez a reggeli móka, pedig az apukája igazán jól dolgozott odalent. Legalább az nem lett volna feltűnő, amikor előtte térdeltem. A konyhapultra hajoltam, és hátulról nyomtuk. Tök izgalmas volt, hogy nem a szokásos módon történt meg a dolog. Titkon imádkoztam, hogy a kislányunk ne keljen fel. A kanapén pihentünk egy darabig, miután végeztünk.
– És én még ultra cuki akartam lenni, hogy kaját csinálok neked – mondtam.
– Nagyon szexi voltál, és ennél jobb reggeli nem is kell.
– Hát, ja, nem volt rossz – nevettem. Borka felébredt, tehát berohantam a szobába. Miután kajáltunk, közölte, hogy elmegy, de megígéri, hogy holnap este találkozunk. Lekísértük, aztán sétálgattam Borkával. Szörnyen érintett, hogy elment. Kitaláltam, hogy elmegyünk Zoéhoz a cukrászdába. Gyalog sem volt messze, ezért nem ültem autóba. Meg is lepődött, hogy csak úgy betoppantunk. Egyből feltűnt neki, hogy újra nagyon-nagyon piros a hajam, és még az is, hogy boldog vagyok.
– Mi történt veled az elmúlt pár napban? Újra vörös haj, boldogság, csak úgy sétálgattok.
– Tegnap Ari befestette. Boldogság? Ezt meg miből gondolod? – kérdeztem vissza nevetve.
– Látom rajtad, ne is próbáld titkolni – vágta rá.
– Hát, jó volt a reggel is és az este is – kuncogtam halkan.
– Apropó, reggel! Miért írtál olyan korán?
– Csak úgy. Nem érdeklődhetek a barátnőm felől?
– Dehogynem. Mi a terved mára? – kérdezte jókedvvel.
– Semmi. Neked?
– Elmehetnénk most vásárolni, aztán ebédelhetnénk valahol. Mit mondasz?
– Rendben, benne vagyok. Itt is hagyod a melót?
– Kell egy kis szabadidő, mert megbolondulok. Lassan véget ér a szezon, de mi még mindig tele vagyunk rendelésekkel és vendégekkel. Mintha még tombolna a nyár – mesélte. Elköszönt mindenkitől, és beültünk az autójába. Útközben még mondott pár dolgot a cukrászdával kapcsolatban, aztán feltett egy olyan kérdést, ami engem is foglalkoztatott.
– Aztán Arit feljelentette az anyja?
– Nem tudom. Nem mondta. Majd megkérdezem – válaszoltam. A mai napig hihetetlen, ami az esküvőn történt. Irigylésre méltó kapcsolat volt az övéké, és ennyire megromlott. Soha nem tudnék anyámnak ártani. Régen lehet, hogy minden lépésemmel szándékosan idegesítettem, de már nem tudnék ilyet tenni. Elgondolkodtató, mi lett volna, ha akkor jelentkezem az egyetemre. Na, meg persze, ha fel is vesznek. Nem állnék a saját lábamon, az biztos. Sokkal jobb így az életem, hogy nem függök a szüleimtől. A magam ura vagyok. Más lányok még a pasijuktól is függnek. Én még tőle sem. Most nem az érzelmekről beszélek, hanem minden másról. Vásárolgattunk, de semmi értelmeset nem vettem. Zoé egy csomó pénzt elköltött már az első üzletben.
– Ki kellene mennünk Bécsbe, nem? Megint csinálhatunk halloween-i fotózást, csak már Borkával – vetette fel az ötletet.
– Ez jól hangzik, csak akkor beszélnem kell a szüleimmel, hogy vigyázzanak rá, mert Borkának hosszú lenne az út – válaszoltam izgatottan.
– Majd később megbeszéljük.
Épp ebédeltünk, amikor anyám felhívott. Azért keresett, hogy elhívjon minket hétvégére. Megbeszéltem a barátnőmmel a tervet, amibe szó nélkül beleegyezett. Mindig elfog a nosztalgikus hangulat, ha az otthonomra gondolok. Végre nem csak kettesben voltam a lányommal, hanem Zoé is itthon maradt. Azt nem tudom, hogy Benji mit szólt hozzá, de ez így volt jó. Meséltem neki, hogy elvileg holnap este újra az én ágyikómban fog alukálni a szerelmem. Aztán az elvileg bejött, mert tényleg eljött estefelé. Elvégre megígérte. Elmondhatatlanul boldog voltam. A barátnőm viccesen távozott, mondván, hogy nem akar minket zavarni. Az első és legfontosabb, hogy ő sosem tudna engem zavarni, a másik pedig, hogy maximum nem a konyhában fogunk dugni, hanem a szobámban. Mindegy, hogy hol, mindenhol jó.
Kora reggel el is kellett mennie. Egy pillanat alatt vége lett a happy énemnek. Olyan voltam, mint akit agyonvertek, totál megszűnt minden körülöttem. És az a bosszantó, hogy ez mindig megtörténik. És mindig meghalok egy kicsit. Amikor lekísértem, szembesültem azzal a ténnyel, hogy panelban a legrosszabb lakni. Hogy miért? Egy cetli volt az ajtómra ragasztva azzal a felirattal, hogy: Örülünk, hogy ilyen jó a szexuális életed, de nem mindenki kíváncsi rá. Legközelebb halkabban élvezkedj, legyél olyan kedves!
Kétszer is végig kellett olvasnom, mire felfogtam, hogy az egyik szomszéd nem értékeli az estéimet, amik túl ritkák. Iszonyatosan röhögnöm kellett, de kibírtam, míg leértünk. A ház mögötti parkolóig tartogattam. Fogtam a cetlit és nevettem. Percekig nem tudtam abbahagyni a visítást.
– Komolyan hangos voltam? – kérdeztem.
– Nem tudom – mosolygott.
– Egyáltalán te ott voltál?
– Nem nyögtél hangosan most. Ez az első ilyen, nem?
– Aha, még sosem kaptam ilyen kedves üzenetet.
– Akkor most unták meg – nevetett.
– Sajnálom őket… – vigyorogtam. – Én nem tudom megunni.
Miután elment, lefényképeztem a cetlit, és elküldtem Arinak és Zoénak is. Nem tudtam eldönteni, hogy melyikük válasza tetszett jobban. Zoé azt mondta, hogy még jó, hogy nem aludt otthon, Ari pedig azt kérdezte, hogy mi az, hogy még csak most kaptam ilyet. Rohadt gáz volt, de vicces is egyben. Örülhetnek a szomszédjaim, mert egy ideig úgysem fognak hallani szex közben. A hétvégét nem itt fogom tölteni, meg amúgy sem jönne már el. Rengeteg dolga van, ami tök érthető, csak lassan a pöcsöm tele lesz ezzel. Nem, dehogy! Ugyanúgy el fogom viselni, mint eddig.
Hamar eljött a szombat reggel, mi pedig elindultunk a szülőfalunkba. Izgatott voltam, de nem tudtam pontosan, hogy miért. Szeretek otthon lenni. Anyámék már a tegnap estét ott töltötték, de a cukrászda miatt mi csúszunk egy kicsit. Megbeszéltük, hogy Zoé először hozzánk jön, majd később átmegy a szüleihez. Meguntam az életemet, mire odaértünk. Beléptünk a kapun, és érdekes érzés fogott el. Megmagyarázhatatlannak tűnt egészen addig, míg a nappaliban a köcsög szomszéd látványa fogadott.
– Végre láthatom, hogy mekkorát nőtt ez a kis szépség! – mondta, miután köszöntünk egymásnak. A lelkem mélyén tudtam, hogy ez csak nyalizás, de olyan ember nem létezik, aki szerint Borka nem gyönyörű. És nem vagyok elfogult. Lepakoltam a szobámban, majd csatlakoztam a többiekhez. Anya egyből szeretgetni kezdte az unokáját, az idegesítő asszony meg csak kontrázott, hogy milyen cuki. Váratlanul megszólalt Zoé, hogy:
– Anikó néni! Tudnál vigyázni Borira a jövő hétvégén? Elmennénk Lottival Bécsbe vásárolni.
– Néni az öreganyád! – nevetett anya.
– Bocs, Anikó!
– Persze, hogy vigyázok! Boldog vagyok, amikor vele lehetek – mondta. Láttam a nőci arcán, hogy pillanatokon belül leápol engem és Zoét is.
– Lottika, nem volt korai ez a gyerek neked? – kérdezte bunkón.
– Miért lett volna az? – kérdeztem vissza.
– Hát, mert te még vásárolgatni akarsz a barátnőiddel. Ja, és ha jól tudom, a gyereked apja sincs veletek. Együtt vagytok még egyébként?
– Nincs velünk, de együtt vagyunk, persze – válaszoltam mérgesen.
– És úgy hogyan, ha neki családja van? Vagy csak pénzzel tömköd?
– Mi van? Nekem nincs szükségem senki pénzére, bakker! És ha néha elmegyek a barátnőmmel vásárolni, akkor mi a tököm van? – akadtam ki. Apa majdnem rám szólt, hogy ne beszéljek ilyen csúnyán.
– Jaj, hát, én nem is azt mondtam, hogy te a pénz miatt lennél valakivel együtt! Kicsit fura, hogy ilyen jól élsz, és már mióta nem dolgozol. Amikor elmentél Pestre, az egész falu megrökönyödött – mondogatta.
– Én ezt nem hallgatom! Csókolom! – kiáltottam hisztérikusan, és bevonultam a szobámba. Hallottam, hogy azt mondjam rá, hogy pofátlan és pimasz vagyok. Felkaptam a szart, és kikiabáltam neki, hogy:
– Tessék hazamenni, ha valami nem tetszik!
– Lotti! – nézett rám csúnyán az anyám.
– Nehogy még én fogjam be a számat a saját házunkban, mert ez a némber idejön okoskodni. Leszarom, hogy miket pofázik – mondtam feldúlva, aztán becsaptam az ajtót. Ideges voltam, de közben el is gondolkodtam azon, hogy vajon rossz anyja vagyok-e Borinak. Nekiálltam bőgni. Lehet, hogy túl könnyen lettem ideges, de talán jogosan. Elment a kedvem még a bécsi kiruccanástól is. Minden időmet a kislányomnak szentelem, ám úgy gondolom, ennyi csak-csak belefér. Apa bejött a szobámba, hogy lenyugtasson.
– Mi a baj, drágám? Ne húzd fel magadat ezen a nőn!
– Tényleg nagyon rossz anya vagyok? – kérdeztem könnyes szemekkel.
– Dehogy vagy! Hagyd ezt abba!
– Tudtam, hogy idióta ötlet volt a gyerek – mondtam, miközben nagyon sírtam.
– Hogy mondhatsz ilyet? Már hogy lett volna az? Imádjuk Borit, ahogy téged is.
– Én is titeket – mosolyogtam. Anya is bejött, és elmondta, hogy ne gondoljam azt, hogy ettől rossz anya lennék. Zoé bocsánatot kért, hogy a seggfej szomszéd előtt kérdezett rá anyámra. Elég cudarul kezdődött a délelőtt, de a délután már jobban alakult. Mivel az idő is kedvező volt, sétáltunk egyet, közben hazakísértük Zozit. A szüleivel rengeteget beszélgettünk. Bennük még sosem csalódtam, ugyanolyan kedvesek voltak, mint évekkel ezelőtt. Stabilan rossz kedvem volt. Minden gondolatom akörül forgott, hogy hogy mondhattam ilyet pár órával ezelőtt. Bárminél fontosabb a gyerekem, én pedig azt ecseteltem, hogy agyament ötlet volt. A legcsodálatosabb dolog, ami valaha történt velem, az Borka. Sokszor mennék ide-oda a barátaimmal, vagy esetleg fel is szívódnék pár napra, de ezektől eltekintve a gyerekem az első. Az anyaság bonyolultabb és összetettebb meló bárminél. Néha muszáj egy kicsit magunkkal is törődni, nem? Későn álltunk neki a vacsorának. Csodáltam, hogy volt étvágyam a kisebb idegösszeomlás után. Már majdnem befejeztük, amikor a szerelmem hívott. Kimentem, és leültem a teraszon, közben füstöltem. Nem meséltem el, hogy mi történt ma velem, inkább csak a hallgató szerepét töltöttem be. Meglepett, mert szinte egy órán keresztül beszéltünk. Nagyon-nagyon hiányzik. Amire visszamentem, anya már Borival szórakozott az ágyamban. Megkértem, hogy maradjon, míg letusolok. Furcsa volt a régi szobámban aludni. Már annyira megszoktam a pesti lakást. Igazából simán visszaköltöznék ide. Teljesen mindegy, hogy hol seggfejek a szomszédok, de itt legalább nem kapnék cetliket az ajtómra.
Másnap jobb kedvvel ébredtem, de semmiképp sem akartam találkozni a satrafával. Nagyon csúnyán kiakasztott. Mintha neki nem lenne mindegy, hogy mit csinálok. Nem sajnálom, hogy sosem bírtak. Mindenki bekaphatja. Eddig sem adtam mások véleményére, ahogy ezután sem fogok. Váratlanul megcsörrent a telefonom. Nem számítottam rá, hogy megint felhív.
– Baba, este már otthon leszel? – tette fel a túlságosan is bejövős kérdést.
– Aha, nemsokára megyünk is haza. Csak nem? – kérdeztem vissza.
– De, nálad alszom.
– Fel is dobtad a kedvem – mondtam izgatottan, aztán pár szó után letette. A szüleim is észrevették rajtam, hogy sokkal jobban érzem magam a hívása után.
– Olyan jó látni, hogy boldog vagy! – mondta anya.
– Ez ennyire látszik? – nevettem.
– Persze, de mindig lehetnél ilyen.
– Tőle függ – húztam meg a vállamat, majd bevonultam a szobámba, hogy összepakoljak. Apa fel-alá járkált Borival az udvaron. Tök aranyosak voltak, imádják egymást.
Délután elindultunk. Vegyes érzéseim voltak a tegnapi után, de az incidenstől eltekintve, elvoltunk. Az őseim szó szerint kikészülnek, amikor el kell búcsúzniuk a lányomtól. Az autóban Zoé azt kérdezte, hogy:
– Ma jön az urad? Nem úgy volt, hogy egy ideig mellőzni fog titeket?
– Mindig úgy van, aztán rájön, hogy nem bírja nélkülünk – vigyorogtam.
– Valamid nélkül, bizonyára – nevetett.
– De köcsög vagy!
– Mondd, hogy nincs igazam! Most akkor jön?
– Nincs igazad, mert szeretjük egymást – kacsintottam. – Igen, együtt alszunk ma.
– Akkor én Benjinél leszek.
– Mert annyira zavarsz minket a másik szobában. Értem én, nem kell magyarázkodni! – kacsintottam.
– Nem arról van szó, hogy zavarok vagy sem, csak jobb, ha tényleg kettesben vagytok.
– Rendes vagy, de otthon is aludhatnál végre! Alig találkozunk.
– Újra elvagyunk, nem akarom elcseszni – mesélte.
– Oké – sóhajtottam. – Megértem, nem is azért mondtam – mosolyogtam.
Beértünk a városba, és szinte rögtön elkezdett szakadni az eső. Szerencsére már egész közel jártunk az otthonunkhoz. Még a fejem is megfájdult. Kivettem az alvó gyerekemet az autóból, valamint néhány cuccot, aztán felsiettünk. Borkát nem piszkáltam, míg ki nem pakoltam, de utána kénytelen voltam levenni róla a pulcsit, ő meg felkelt rá. Igazából nem volt akkora tragédia, mert egész jól viselte, hogy felkeltettem. Hamar eljött az este, amit annyira vártam már. Együtt vacsoráztunk a barátnőmmel, ám utána le is lépett. Borit lefektettem, majd gyorsan letusoltam. Csak vártam és vártam, hogy mikor jelentkezik a szerelmem. Semmi. Már tíz óra is elmúlt, de semmi. Úgy döntöttem, hogy lefekszem. Percek választottak el attól, hogy elaludjak. Ezúttal nála volt a kulcsa, így gond nélkül bejött a lakásba. Ha fel kellett volna állnom, hogy beengedjem, akkor kint maradt volna. Nagyon álmos voltam, de amikor belépett a szobámba, egyből feltöltődtem energiával. Leült az ágyra, és bocsánatot kért, amiért késett. Egyértelmű, hogy nem haragudtam. Felültem, és hozzábújtam.
– Melltartóban akartál aludni? – kérdezte vigyorogva, miközben a melleimet bámulta.
– Nem. Azért vettem fel, hogy levehesd rólam – kacsintottam. 
– Akkor leveszem. 
– Oké – mondtam, aztán hátat is fordítottam neki. Puszilgatni kezdte a vállamat és a nyakamat, miközben vetkőztetett. Nos, ettől nagyon beindultam. 
– Ügyes vagy! – szinte suttogtam. 
– Sokat gyakoroltam – nevetett.
– Ügyes és még nagyképű is. Remek kombináció. És mit gyakoroltál még, ami esetleg tetszhet nekem is? – kérdeztem.
– Nem tudom, mi igaz abból, hogy a lányok szeretik például ezt… – válaszolta, majd lehúzta a bugyimat, és a combomat kezdte el csókolgatni. 
– Aha. Szerintem szeretik a lányok az efféle dolgokat. 
– Gondoltam.
– Szinte ide sem értél, de már ezt csináljuk – nevettem. 
– Ja, akkor abba is hagyom, igazad van.
– Á, nem azért mondtam, hogy ezzel bármiféle problémám van, csak gyors ez a tempó megint.
– Kinek gyors? Nekem nem – mosolygott, és finoman beleharapott a combomba.
– Olyan hülye vagy! – mosolyogtam. Még meglepetést is okozott nekem. Teljesen abban a hitben voltam, hogy az lesz, amire gondoltok, de nem az következett. Percekig csókolóztunk, és gondoltam, hogy neki sincs szüksége a ruháira, így megszabadítottam azoktól. Megint a lábaim között volt, de ezúttal megfogta a csípőmet, és magához húzott. Minden pillanatát élveztem, mint mindig, de megszokottól eltérő módon most nem voltam olyan hangos, meg talán többet beszéltem. Ki az az elvetemült, aki egy orális majális közben pofázik össze-vissza? Üdv, itt Lotti! Leállítottam, mielőtt majdnem elmentem. Nem tudom, miért, csak egyszerűen azt akartam, hogy betegye. Ezt szóvá is tettem, Ő pedig megkérdezte nevetve, hogy:
– Hova sietünk? Az előbb még neked volt gyors a tempó. 
– Nem úgy értettem – válaszoltam, aztán kéjelegtem tovább, mint egy kismacska. Amikor megtörtént, amit akartam, akkor csak annyit mondtam, hogy:
– Kedvellek.
Rettentően jó volt. Na, és ilyenkor érzem magam undorítónak. Nekünk nem szabadna ezt csinálnunk. Feküdtünk egymás mellett szorosan, mire nevetve megszólalt:
– Milyen cetlit fogsz kapni reggel? 
– Milyet? – kérdeztem mosollyal az arcomon.
– Valami olyasmi lesz ráírva, hogy túl sokat beszélsz szex közben. 
– Bocsi, nem tudom, hogy ez mi volt. Fő a változatosság. 
– Aranyos vagy – mosolygott.
– Hát, kösz – mondtam, majd megpuszilt. Pár perc elteltével elaludtunk.
A csodálatos kora reggeli ébredés… Amikor már a napod első percében érzed, hogy ma is van miért élni. Van értelme felkelni. Borka folyton elvarázsol. Napról-napra többet mutat meg magából, és mindig meglep valamivel. A legrosszabb az egészben, hogy pillanatok alatt nagylány lesz, pedig még csak most született. Köztünk a szerelem sírig tartó. Csodálattal figyelem minden mozdulatát, imádom hallgatni a nevetését, és folyton elveszem a gyönyörű barna szemeiben. Abszolút mindennél többet ér az érzés, hogy tudod, hogy valaki olyannak szeret, amilyen vagy. Feltétel nélkül. A másik legjobb dolog az életemben az nem más, mint Ő, akinek a legfontosabb kincsemet köszönhetem. Fáj, hogy nem mi nem tölthetünk be olyan szerepet az életében, amilyet egyébként kellene. Fáj, hogy minden alkalommal megöl azzal, ha itt hagy. Most is ez történt. Felnőtt ember módjára viselkedtem, mert muszáj elengednem, de legbelül egy üvöltő ötéves gyerek voltam.
– Te legalább mindig mellettem maradsz! – mondtam Borinak, majd visszamentünk a lakásba.
Átlagosan teltek napok. Nélküle. A hét közepén megkaptam Aritól az esküvőn készült fotókat Azt hittem, hogy a fotós srác már el is felejtette őket. Úgy sajnáltam, hogy nem mindent oszthatok meg a nagyvilággal. Egyszerűen imádtam a képeket. A barátnőm csodálatos menyasszony volt, és legalább lett új háttérképem is. Ramatyul éreztem magam, amiért a képeken milyen boldognak tűntünk, de közben én csak akkor vagyok az, ha együtt vagyunk. Éli a kis világát, én pedig szenvedek nélküle.
Eljött a péntek este. Vártam a szüleimet, hogy másnap vigyázzanak a kislányra, míg mi elmegyünk Bécsbe a barátnőmmel. Anyám minden alkalommal arra emlékeztet, hogy higgyek magamban, és higgyek a nem létező sorsban. Szerinte minket nem véletlen sodort össze az élet. Szerintem meg azért, hogy világossá váljon számomra, hogy mekkora egy csődtömeg vagyok. Sokszor én sem akarom elhinni, hogy így megváltoztam miatta. Akaratlanul. Sosem hittem a szerelem erejében. Úgy gondoltam, hogy a szerelem egy olyan baromság, amit mi irányítunk. Hát, nem így van. Semmi közöm az érzéseimhez. Nem tudok nekik parancsolni. Már nem kellene éreznem a szárnyukat verdeső pillangókat a hasamban, amikor meghallom a hangját, de még azóta is bele vagyok esve. Töretlenül. Mit tud nekem nyújtani, amitől így elveszi az eszemet?
Szombat reggel gyorsan összekészülődtem, ahogy Zoé is. Ezerszer megköszöntem a szüleimnek, hogy vigyáznak Borira, majd elindultunk. A Primarkban úgy érzem magam, mint egy falusi gyerek az Auchanban. Mindig izgatottá válok. Tudatos vásárló vagyok, ezért én is el is hagytam Zoé társaságát, és a gyerekcuccokhoz mentem. Olyan képet akartam, hogy most a lányom lesz egy tökjelmezben, aztán összeszerkesztem a tavalyi képpel. Pár óra keringés után mindent megvettünk, amit szerettünk volna. Időközben vagy tízszer telefonáltam haza, hogy minden rendben van-e.
Este hulla fáradtan estünk be az ajtón. Ledobtam mindent, majd lefeküdtem anyám és Bori mellé.
– Na, csak nem elfáradtatok? – kérdezte.
– De, nagyon. Legalább is én, Zoé jobban bírta. Most nem ő volt a soros a vezetést illetően – meséltem. Miután kipakoltam, letusoltam, és az alváshoz készültem, Alex felhívott. Nagyon gyorsan a tárgyra is tért.
– Van pár perced? Felmennék.
– Most akartam lefeküdni.
– Ne csináld már! Itt vagyok tíz percre tőled. Olyan rég beszéltünk – kérlelt.
– Oké… – sóhajtottam. – Várlak – egyeztem bele, majd letettem a telefont. Felkaptam valamit magamra, mert ő sosem viccel azzal, hogy mindjárt itt van. Így is lett. Amikor belépett a lakásba, egyből azt kérdezte, hogy a szüleim itt vannak-e, mert hallotta őket a szobában beszélgetni. Anya kiszólt, hogy:
– Ki jött ilyen későn?
– Nincs késő, és csak Alex – válaszoltam, de erre már nem mondott semmit. Lehuppant a kanapé egyik végébe, én meg a másikba.
– Miért nem jössz közelebb? – nevetett.
– Miért nem megyünk ki cigizni az erkélyre? – kérdeztem vissza.
– Menjünk – mondta, majd felálltunk. Amikor cigizgetek kint, el szoktam gondolkodni azon, hogy mennyire szép ez a város. Magával ragadnak a fények, a hangok, amelyek egyáltalán nem olyanok, mint otthon. Otthon ilyenkor már rég síri csend lenne. Itt aztán zajlik az élet, mindegy, milyen nap és napszak van.
– Régebben mindig találkoztunk – mondta.
– Aha – válaszoltam egyhangúan.
– És mi történt velünk? – kérdezte.
– Talán az, hogy van egy gyerekem. Leköt.
– Ez csak kifogás.
– Miért lenne kifogás? Ez tény – nevettem.
– Mindennap beszéltünk, sokszor találkoztunk is. Hiányzol az életemből, Lottika.
– Sok-sok minden megváltozott azóta.
– Nem akarom, hogy félreérts, de szükségem lenne rád – mondta, majd megölelt. Egy ideig szóhoz sem jutottam, annyira meglepett.
– Az a legnagyobb baj, hogy kezdted túllépni azt a határt, ami már nem fér bele a barátságba – mondtam.
– Jaj, de tudod, hogy sok mindent nem úgy gondoltam.
– Alex, nyilvánvaló, hogy mit miért mondtál, vagy mit hogy gondoltál. Ez a vonzódás vagy mi a fasz, már nem fér bele. Nekem legalább is nem.
– Tegyünk úgy, mintha azokat a dolgokat nem mondtam volna. Kezdjük tiszta lappal! – mondogatta, miközben cirógatta az arcomat.
– De látod? Nekem már ez sem fér bele.
– Miért vagy folyton ilyen?
– Milyen? Akárhányszor találkozunk, valami olyat teszel, amitől cefetül érzem magam. Ha te csak a barátom akarsz lenni, akkor nem csinálnád ezeket.
– A barátod akarok lenni, de tudod, ha kellek másképp, akkor rám mindig számíthatsz.
– Erről beszélek! – mondtam, majd elindultam befelé. Morcosan leültem a kanapéra, Alex pedig egyre közelebb jött.
– Esélyt sem adsz más dolgoknak, mert nem veszed észre, hogy mi folyik körülötted – magyarázta.
– Nem akarom újra ezt hallgatni. Remélem, megérted.
– Csalódtam benned.
– És miért?
– Többet néztem ki belőled. Megyek – sóhajtott, és elindult az ajtó felé. Nem szóltam semmit, csak kikísértem.
– Gyere le velem a parkolóig! – kérte.
– Lemegyek – egyeztem bele, de még mindig morcos voltam, sőt egyre morcosabb. Lent meggyújtottam az utolsó szál cigimet, miközben Alex folytatta a szentbeszédet. Csak bólogattam és vágtam a fejeket.
– Sokkal több vagy egy eszköznél. Mikor jössz már rá? – kérdezte tök komolyan.
– Persze, hogy több vagyok – motyogtam.
– Annyira alábecsülöd magad, hogy beéred ezzel. Nem értelek, de már nem is akarlak.
– Igazad volt az erkélyen. Kezdjük újra, tiszta lappal. Fontos voltál nekem. Miért nem lehet minden olyan, mint régen?
– Én nem fogom végignézni, ahogy tönkretesz.
– Jaj, hagyjuk már ezt! Senki nem tesz tönkre – csóváltam a fejem.
– Legyen! Akkor ő nem tesz tönkre, de te magadat nagyon is. Gondolkodj, aztán majd beszélünk! Jó éjt! – mondta, majd rögtön beszállt az autójába. Időt sem hagyott, hogy válaszoljak neki. Jobb is így. Feltételezzük, hogy csak jót akar nekem, de akkor mi ez a rengeteg célzás arra, hogy vele legyek? Megfájdult a hülyeségtől a fejem, aludni sem tudtam. Minden alkalommal felidegesít. Idáig jutottunk.
Késő délután a szüleim elindultak haza, amitől szomorú lettem. Anya indulás előtt csak-csak  rákérdezett, hogy mi okból volt itt Alex. Elmondtam, hogy csak beszélgetni akart, amiből megint egy kisebb vita kerekedett, mint általában.
– Ez a fiú csak jót akar neked – mondta.
– Tele van ezzel a padlás, hidd el. Nem kérek senki tanácsából, főleg nem az övéből, mikor folyton össze akar velem jönni. Szerinted Arival miért vesztek össze? Már mióta nem beszélnek. Ugyanez volt a probléma. Ez egy farok – magyaráztam.
– Menthetetlen vagy! – mondta apa nevetve. Elröhögtem magam én is. Megbeszéltem a szüleimmel, hogy a jövő héten hazalátogatunk. Tudjátok, a szokásos temető túra…
Egyik éjjel a mamával álmodtam. Kivételesen nem a rémisztő lépcsőkkel, melyeken nem tudok feljebb haladni. Utánanéztem az álmaimnak: a lépcsős zagyvaság azt jelenti, hogy stagnál az életem, nem tudok előre haladni. Jé, milyen meglepő! És ki miatt nem haladunk? A nagymamámmal beszélgettem álmomban. Elmondtam neki minden, ő pedig hűségesen hallgatott. Csak ennyi rémlik. Ő nem látott el mindenféle felesleges tanáccsal, hanem csak meghallgatott. Istenem, bárcsak még köztünk lenne! Sokszor úgy érzem, hogy ő volna az egyetlen, aki ki tudna húzni a szarból. Örökké hiányozni fog, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Remélem, egyszer megköszönhetem neki mindazt, amit értem tett. Most, hogy jobban belegondolok, valószínűleg én a pokolba kerülök, ő pedig a mennyben van. Majd valahogy összehozzuk a találkozót.
Zoéval újra útnak indultunk, de most nem Bécs felé vettük az irányt, hanem hazamentünk. Imádkoztam, hogy egy szomszéd se telepedjen a nyakamra a hétvége alatt. A barátnőm a szüleihez ment, én pedig kettesben maradtam Borkával, mivel anyáék csak holnap reggel indulnak. Az utcán sétáltunk, amikor anyám legjobb barátnője rohant felénk. Talán Szilvivel sosem volt problémám, örültem, hogy beszélgettünk egy kicsit. Borkát csodálta, az én hajszínemtől meg lefagyott.
– Túlságosan extrém ez a piros haj, nem? – csak nevetett.
– Színező. Lassan kikopik – mosolyogtam.
– Nagyon durva, de jól áll!
– Köszi – mosolyogtam. – Ki sem találnád, hogy kinek az ötlete volt még szeptemberben, hogy fessük be.
– Ariana és Zoé? – kérdezte röhögve.
– Igen!
– Ó, mielőtt elfelejteném, meg kell kérdeznem, hogy mi a franc történt a barátnőd esküvőjén? Az igaz, hogy az anyja odament balhézni? – kérdezősködött. Nos, igen, ilyen ez a falusi élet. Nagyjából felvázoltam az akkori történéseket, majd Szilvinek mennie kellett. Nem pletykáltam, csak azt akartam, hogy felvilágosodjon, és ne Ari anyjától hallja a kamu sztorikat. Örültem, hogy összefutottunk, ahogy ő is. Estefelé átjött Zoé, és megalkottuk a tervezett képeket. Borka nem jól viselte, elég nyűgös volt. A végeredmény azonban nem lett rossz. Gyorsan elment a nap. Kicsit szokatlan a gyereknek, hogy nem Pesten vagyunk, de lényegében elvolt. Igazából nekem is mindig furcsa, hogy nem a megszokott ágyamba fekszem le. Néhány szempontból élnék itt újra, de a munka miatt ez sem fordulhat a fejemben. A szüleimnek csupán félóra az út. Délelőtt jó kedvem lett, amikor felhívott a szerelmem. Egy csomó ideig telefonáltunk. Azóta sem mertem elküldeni a neki képeket, nehogy lebuktassam magunkat. Hát, ha azokat meglátná az asszony, azt hiszem, nem kellene magyarázkodni. Szomorú voltam a gyertyagyújtás után. Rettentően hiányzik a mami. Annyi mindent köszönhetek neki, de nem a hülye lakásról beszélek. Mindig támogatott, akármilyen baromsággal álltam elő. Emlékszem, az orrkarikámra mindig azt mondta, hogy ne hallgassak apára, igenis jól áll. Talán ő volt az egyetlen, aki így gondolta. A tetoválásokkal kapcsolatban az volt a véleménye, hogy nem rosszak, hiszen így fejezem ki magam. Mindig azt tanácsolta, hogy úgy éljem az életem, ahogy nekem jó, és ne úgy, ahogy mások elvárják. Azt is tudta, hogy minden vágyam, hogy szempillás legyek. Tisztában volt vele, hogy erre az egyetlen lehetőség Budapest. A faluban nem érvényesültem volna. Azt hiszem, büszke lenne rám. Büszke lenne, mert elértem az álmomat. Bárcsak tudnám, hogy mit gondol a kacifántos szerelmi életemről. A szívem szerint cselekszem, szóval biztosan nem mondana rosszat. Sokszor úgy érzem, hogy ezt abba kellene hagyni, de nem bírnám. Ő olyan számomra, mint az oxigén, ami nélkül képtelenség életben maradni. Megpróbálhatnám, de felesleges.
A november rengetegszer borús és szomorkás volt. Az esős napok pontosan leírták a hangulatomat. Minden nélküle eltöltött óra kínszenvedés. Fájdalmas dolog tudni, hogy Ő tök jól érzi magát a családja társaságában, én pedig arra várok, hogy mikor hagyja ott őket végre. Hetek óta nem találkoztunk. Hihetetlen, de pont Ő nem tud semmit kitalálni, hogy elszabaduljon egy-egy napra… 
A december annyi mindent tartogat a számomra: Borka születésnapja, az enyém és a mindig gyűlölt karácsony. A kislányom lassan egyéves lesz. Észre sem vettem, hogy így rohan az idő. Ja, és két éve lesz, hogy kínozzuk egymást.
Két kibaszott éve.