9. fejezet ♡

Eltelt két hónap. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden a legnagyobb rendben van. A környezetem szerint szülés utáni depresszióval küzdök. Én úgy gondolom, hogy szimplán elegem van mindenből. Nem találkoztam vele majdnem két hónapja, csak néha-néha telefonon beszélünk. Úgy tűnik, mintha nem érdekelnénk. Időközben az anyatejes táplálást is el kellett hagynom, ezért tápszerre váltottunk. Egyik napról a másikra történt, nem tudjuk az okát. Az orvos szerint a stressztől apadhatott el. A tápszerrel való kísérletezgetés is katasztrófa volt. Alig aludtam az elmúlt hetekben. Szegényem nem tudott pihenni, hiszen fájt a hasa. Amilyen jó kisbaba volt eddig, most csak szenved és hisztizik. Nem tudok megfelelni neki napi 24 órában. Ez fáj a legjobban. Folyton kézben lenne, konkrétan nem tudok tőle semmit csinálni, pedig most várok egy pár vendéget az ajándék pillákra. Az evés sem megy, és sajnos visszaszoktam a cigire. Kövérnek és visszataszítónak érzem magam. Folyton azon jár az eszem, hogy hogyan tudnék lefogyni még jobban. Tudom, hogy nem tesz jót a szervezetemnek ez az életvitel, de abszolút nem tudok az evésre gondolni. Nem megy. Rettentő rossz minden. Legalább anyáék jól vannak. Nem szívesen mentek haza. Nem igazán beszéltem nekik az érzéseimről, mert nem akartam őket felidegesíteni. Azt tudják, hogy már nem tudom természetesen táplálni a gyerekemet, és azt is, hogy ez egy nehéz időszak. Támogatnak, és mindenben segítenek, de valahogy úgy érzem, hogy semmi sem segít. Teljesen elkeseredtem. Totál elvesztem.
Beával nem tudtunk találkozni, mert közbejött neki néhány családi probléma, de tavasszal megpróbálunk összehozni egy találkozót. Zoé kibékült Benjivel, aminek örülök, de nagyon reménykedem benne, hogy nem csinál több ostobaságot ez a fickó, mert megölöm. Ariana remekül teljesít az új munkahelyén, és Gergővel tökéletes párt alkotnak. Alex meg néha keres, de különösképpen nem beszélünk.
Túl voltam néhány vendégen. Nagyon furcsa volt újra dolgozni, de nagyon élveztem. Mintha kiszakított volna a szar hétköznapokból. Zoé vigyázott Borkára, míg pilláztam. Annyi mindent köszönhetek neki, rengeteg mindenben a segítségünkre áll. Végül megtaláltuk a megfelelő tápszert, amitől jól lakik, és nem fáj a pocakja. Ez a gond mintha megoldódott volna. Rengeteget járkáltunk orvoshoz emiatt, na, meg néhány kötelező vizsgálat miatt is mentünk. Borka gondja megoldódott, viszont az én fejem még mindig nincs rendben. Gyenge vagyok, de pihenni nem tudok. Képtelen vagyok kikapcsolódni, pedig a munkát rettentően élveztem. Az összes vendégem kíváncsi volt a kislányomra, ezért mindegyiket behívtam, hogy vessenek rá egy pillantást. Néhányuktól tanácsokat is kaptam, amiket igyekszem megfogadni, de folyton elnyom a depresszió.
Hétfő reggel kaptam egy telefont. Különös érzésem támadt, hogy talán nem kellene, mégis felvettem. Amikor bemutatkozott a hölgy a vonal másik végén, azt hittem, elájulok. Nem gondoltam volna, hogy felhív, hogy érdekli ez a pillás dolog. Hirtelen meg sem tudtam szólalni. Holnap délelőtt tíz órára várom a szerelmem feleségét. Miután letettük a telefont, egyből felhívtam Őt, hogy leszúrjam, de rájöttem, hogy én voltam hülye, amiért adtam neki egy utalványt. Egyáltalán nem vettem komolyan.
– Szia, szerelmem, mondd!
– Szia! Hol vagy? – kérdeztem, mert hallottam, hogy autóban ül.
– Nem hiszed el, de nemsokára nálad – nevetett.
– Tényleg?
– Aha, de csak benézek.
– Mindegy, egy perc is elég lesz ahhoz, hogy lebasszalak – mondtam, majd rá is nyomtam a telefont, nem vártam meg, hogy válaszoljon.
Bementem a szobába, ahol Borka békésen aludt. Különben nagyon nagyot nőtt, sokat változott. Már nem is rám hasonlít. Megsimogattam az arcát, aztán csendben kivonultam a szobájából. Kimentem az erkélyre, és felhívtam gyorsan Zoét. Elmeséltem neki, hogy kit várok holnapra. Nem akart hinni a fülének, de megnyugtattam, hogy én sem fogtam még fel. Szerinte el kellene szólnom magam véletlen. Miért mondott ilyet, mikor ismer? Pontosan tudja, hogy nem vagyok olyan. Félóra múlva csengetett, én pedig beengedtem. Egyből röhögni kezdett.
– Miért akarsz lebaszni? – kérdezte, miközben ölelgetett és puszilgatott.
– Mert tényleg odaadtad a feleségednek az utalványt, és az előbb felhívott. Holnap délelőtt tízre eljön. Mondd, normális vagy?
– Jaj, már, miért aggódsz? – fogdosott tovább.
– Igazad van, lesz közös témánk – fogtam magam és leültem a kanapéra, Ő pedig jött utánam.
– Nyugi! Csak arra kérlek, hogy ne mondj semmit félreérthetőt!
– Arra kérsz, hogy vágjak jópofát, legyek teljesen normális a feleséggel, miközben te két hónapig szartál ránk? Meggondolandó!
– Ne legyél már bolond! Mondtam, hogy nem tudtam semmit kitalálni, hogy eljöjjek.
– A gyerekedre abszolút nem vagy kíváncsi. Még az nem is érdekelne, hogy engem leszarsz, de Borit nem szarhatod le! – magyaráztam feldúltan, miközben kimentem a teraszra rágyújtani.
– Nem már! Megint cigizel? És miért fogytál így le?
– Hagyjuk ezt, kérlek! A lányod a szobájában alszik. Menj be hozzá, engem meg hagyj békén!
– Őrült vagy! Mi bajod van?
– Szerinted mi bajom van? Az előbb magyaráztam el, hogy foglalkoznod kellene a gyerekeddel!
– Ez egy ilyen időszak volt, de nyugi, ezután mindig el fogok jönni.
– Nehezen hiszem el – mondtam, aztán elnyomtam a cigit.
Bementünk a szobába, én leültem az ágyra, Ő pedig bement Borkához. Pár percig volt vele, aztán leült mellém. Egy alvó babával mit kezdett volna? Örültem, hogy egy ideje már nyugodtan alszik. Elkezdett csókolgatni és ölelgetni.
– Miért viselkedsz úgy, mint aki kanos? – kérdeztem, de már nevetve.
– Félreértesz.
– Ismerlek. Ha azért jöttél fel, hogy megdugj, aztán lelépj, akkor most mondom, hogy elkúrtad.
– Dehogy azért jöttem! Te tényleg bolond vagy! Biztos, jólesnél ennyi idő után, de nem azért jöttem – mondta, majd folytatta az előzőeket. Levett a lábamról, de mielőtt nekiálltunk volna bárminek is, Borka felkelt, és sírni kezdett. Nem is bántam egyrészt, mert nagyon idiótán éreztem volna magam, ha megint hagyom, hogy az érzelmeim irányítsák a tetteimet. Mindkettőnket elvarázsolt ez a kislány. Evett, aztán dédelgettük egy kicsit, majd apuka közölte, hogy mennie kéne. Rábeszéltem, hogy még maradjon egy kicsit, úgyis le kell vinnem a babát a levegőre. Általában a babakocsiban elalszik, ha tologatom.
Sétáltunk a parkban, és közben beszélgettünk. Megkérdeztem, hogy a felesége nem-e volt kíváncsi, hogy honnan ered az ismeretségünk. Azt válaszolta, hogy annyira nem érdeklődött, de mondta neki, hogy egy ismerőse által jövök én a képbe. Próbáltam elmagyarázni, hogy rohadt kellemetlen lesz a helyzet, de legyen. Tulajdonképpen én bármire képes vagyok miatta. Nem bírtam feldolgozni, hogy hogyan lehetek ekkora barom megint.
Olyan jó volt hármasban sétálgatni. Bárcsak mindig így lehetne. Fél óra elteltével ránézett a telefonjára, és közölte, hogy most már tényleg mennie kell. Elkísértem az autóhoz, és elköszöntünk egymástól. Konkrétan szerelmet vallott a búcsúcsók után. Boldog és szomorú voltam egyszerre. Lent voltunk még egy darabig, miután elviharzott. Örültem, amikor megpillantottam Zoé autóját a parkolóban. Sétálgatni kezdtünk. Borkának és nekem is jót tett a friss levegő. Zoé azzal kezdett, hogy holnap délelőtt nem ér rá Borkára vigyázni, mert nagyon sok lett a meló a cukrászdában. Persze megértettem, és nem is várhatom el tőle, hogy mindig vigyázzon a babára. Felhívtam visszafelé menet Arianát, hátha ő ráér. Hála az égnek, nem volt semmi terve holnapra, ezért örömmel felajánlotta, hogy holnap reggel eljön. Nem akartam a telefonban elmondani neki a rémhíreket. Ráér az reggel is. Felmentünk a lakásba. Zoé hozott sütit és vacsorának valót. Rávett, hogy egyek vele. Vacsora közben elmeséltem Zoénak, hogy majdnem sikerült összevesznem vele.
– Mi az oka, hogy csak majdnem?
– Egy kibaszott perc alatt képes levenni a lábamról. Volt néhány pillanat, amikor úgy tűnt, hogy csak azért jött, hogy megdugjon.
– Azt ne mondd, hogy megdugattad magad!
– Nem, dehogy! Miket feltételezel rólam? – nevettem.
– Na, azért! Ne légy ennél jobban is hülye!
– Én még nem vagyok felkészülve erre. Azt hiszem, úgy fogalmazott, hogy jólesnék neki ennyi idő után.
– Abban biztos vagyok, de remélem, hogy nyomatékosan elmondtad neki, hogy többet kellene foglalkoznia veletek.
– Persze! Azt mondta, hogy ez egy rossz időszak volt, de ezután majd többet eljön. Nagyon örülnék, ha így lenne.
– Reméljük, hogy igazat mondott. Tudod, a világ legnagyobb idiótája lenne, ha hagyna elveszni téged.
– Tényleg?
– Igen, mert még egy ilyen hülye nő nincs a Földön.
– Imádlak, Zoé, imádlak! – nevettünk mindketten. Kínomban nevettem, azt hozzá kell tennem. Miután befejeztük a vacsorát, Zoé elment fürödni, én pedig elrendeztem a bébit. Amíg én tusoltam, addig ő dajkálta. Furcsa megszokni ezt az időben lefekvős dolgot, de nekem végül is teljes mindegy, mert az alvás úgysem az erősségem mostanában.
Reggel felkészítettem magam a legrosszabbra, aztán megérkezett Ari. Elkezdtem neki finoman beadagolni az újabb ostobaságomat. Jobb, ha nem részletezem, hogy mennyire kiakadt. Enyhén szólva tetszett neki is, hogy körülbelül fél óra múlva pakolhatom fel a pillákat a szeretőm feleségének. Próbáltam megnyugtatni magam. Életem legrosszabb egy órája lesz, de csak magamat kell adnom. Két perc alatt eltelt az előbb említett fél óra. Csengettek, én pedig beleszóltam, mintha nem is sejteném, hogy kit várok. Amikor beleszólt ez a barom, azt hittem, hogy megáll a szívem. Legszívesebben beleszóltam volna, hogy anyád, de nem tehettem. Mondta a nevét, én meg direkt visszakérdeztem, mintha totál közömbös lenne számomra. Bele se akartam gondolni, hogy pár perc múlva édes hármasban leszünk a lakásomban. Berohantam a barátnőmhöz, hogy elmondjam neki a híreket.
– Ariana! Baj van!
– Na, mi van? – kérdezte ijedten.
– Ez a seggfej hozta az asszonyt, és mindjárt itt is lesznek! – Amint kimondtam, már kopogtak.
– Menj már! Nyugi, annyira nem lesz para! – bátorított, én pedig komolyba vágtam magamat, majd elindultam, hogy kinyissam az ajtót. A szívem majd kiugrott a helyéről, amikor megláttam őket. Első pillantásra sem lett szimpatikus az asszony, de csak mosolyogtam. Azt hittem, hogy rosszul leszek. Egy csomó gondolat kavargott a fejemben, amiktől egyre idegesebb lettem.
– Mennyi időt vesz ez igénybe? – kérdezte vigyorogva a szerelmem. Vagy a szerelmünk.
– Körülbelül egy óra – mondtam, de rá sem mertem nézni.
– Akkor lehet, hogy én elmegyek addig – mondta.
– Szerintem is úgy lesz a legjobb – ránéztem, és erőteljesen bólogattam. Az asszony csak annyit mondott nyájasan, hogy oké, közben előre engedtem. Mentem utána, Ő pedig telibe megmarkolta a fenekemet. Legszívesebben pofán vágtam volna. Semmi túlzás nélkül állíthatom, hogy a víz is levert. Elköszönt, én pedig nekiálltam a dolgomnak. Beszélgettünk, de csak alap dolgokról.

– Örülök, hogy megismertelek! Nem gondoltam volna, hogy kapok egy ilyet, és még el is jövök – mondta nevetve.

– Én is örülök! – nevettem. – Jól tetted, hogy eljöttél. És ezt nem azért mondom, mert szakmabeli vagyok.

Kérdezősködött a szakmai dolgokról, miközben én remegő kézzel pakoltam fel a pillákat a helyükre. Hallottuk, hogy Borka nekiáll sírni. A szívem félrevert.

– Jaj, van kisbabád? – kérdezte mosolyogva.

– Igen, két hónapos – vigyorogtam.

– És már dolgozol is?

– Igazából nem, csak ezeket az ajándéknak szánt pillákat csinálom meg. Majd talán nyáron kezdem el élesben újra. Ha nem haragszol, akkor gyorsan bemegyek hozzá.

– Nyugodtan! – mosolygott. Berohantam a szobába, és azonnal átvettem Aritól Borit. Megmutattam Arinak, hogy miből mennyit öntsön a cumisüvegbe, mert valószínűleg éhes a kicsike. Gyorsan vissza is mentem a szalonba.

– Na, itt vagyok! Csak éhes lett.

– A párod van vele?

– Nem. Az egyik barátnőm vigyáz rá addig, míg melózom. A párom dolgozik. Szinte mindig, szóval keveset találkozunk – kamuztam. Szerencsére, ő végig csukott szemmel volt, így nem látta, hogy a szeretett férje folyton írogat. Nem találok szavakat rá. Őrült és bunkó. Borzasztó, amit művel. Képes írogatni meg markolászni a popsimat, miközben épp a feleségével foglalkozom. Egy csomót beszélgettünk, míg el nem készült a remekmű. Nagyon tetszett neki a végeredmény, aminek örültem. Továbbra sem szimpatikus a hölgy, de gondolom azért, mert a szerelmem még mindig vele él együtt. Elmondásai szerint kettejük közt minden a legnagyobb rendben van. Ezt legszívesebben megcáfoltam volna, de nem akartam szemétkedni. Nem gondoltam volna, hogy elhozza az asszonyt, mert a helyzet enyhén szólva kellemetlen, de a lényeg, hogy túl vagyunk rajta. Felhívta, hogy jöhet érte, én pedig lekísértem. Együtt megvártuk a ház előtti parkolóban.

– Te nem is vagy féltékeny? – érdeklődtem.

– Nem! Annak kellene lennem? – kérdezte.

– Nem tudom, csak kérdeztem, mert én biztosan az lennék egy kicsit.

– Miért? – mosolygott.

– A férjedet elég sokan ismerik és szeretik, ezáltal sok-sok csajjal találkozik. Egyébként én sem vagyok féltékeny típus, de néha-néha megfordulna a fejemben, hogy hátha…

– Nagyon jó a kapcsolatunk, egyikünk sem féltékeny.

– Maradjon is így! – mosolyogtam, de belül bőgtem. Nem sokáig kellett várnunk, hamar megérkezett az asszonyért. Kiszállt, és lazán hozzánk sétált. A szívinfarktus kerülgetett, remegtek a lábaim. Megköszönte, hogy karácsony előtt adtam neki utalványt, és nyájasan azt mondta, hogy majd még biztosan összefutunk valahol. Ja, igen, az ágyamban mondjuk. Beültek az autóba, a felesége pedig kiszólt, hogy reméli, hogy beválik neki, aztán még találkozunk.

– Én is remélem – vigyorogtam, miközben integettem. Imádkoztam, hogy soha többé ne kelljen találkoznom vele. Fellélegeztem, amikor elmentek. Szörnyű volt az első találka. Összességében most rosszabbul érzem magamat, mint idáig.

Alig vártam, hogy felérjek a lakásba, és kisírjam a bánatomat a barátnőmnek. Átvettem a gyerekemet, és leültem az ágyam szélére.

– Nos, ez irtó szar volt. Készülhetünk a temetésemre – kezdtem.

– Miért csinálsz folyton baromságokat? – nevetett.

– Fogalmam sincs, de többet nem csinálok semmi hasonló problémát magamnak – sóhajtottam. – Borka jó gyerek volt?

– Fogjuk rá. Mosolygott nekem, nagyon cuki volt – vigyorgott és én is.

– Mit szólnál hozzá, ha meghívnálak ebédre? Persze, ha Borka elaludt.

– De nem fog felkelni, ha felöltözteted?

– Reméljük, hogy nem. Amúgy utálja, ha öltöztetem – mondtam, majd nekiálltam ringatni, hogy elaludjon.

Sikerült anélkül felöltöztetnem, hogy felébredt volna. Ennek különösképpen örültem. Beültünk a legközelebbi gyorsétterembe, ahol mindketten bekajáltunk. Nyugodtan dumálgattunk, amikor hirtelen megszólalt a telefonom.

– Na, ki az? – kérdezte Ari.

– Szerinted?

– Jaj! Miért nem veszed fel?

– Ki fog csinálni.

– Ezt meg hogy érted? – nevetett.

– Mindenhogy. Majd később visszahívom – mondtam, majd lehalkítottam a telefont. Azt hiszem, ilyet sem csináltam ezelőtt még soha. Nem tudtam, hogy mit akarhat, de direkt nem vettem fel, hadd idegeskedjen egy kicsit.

Amikor elindultunk haza, újra hívott, de én megint nem vettem fel.

Miután sikeresen hazaértünk, elrendeztem a gyereket, a legjobb barátnőm pedig millió puszi után hazament. Elég nyugodtnak éreztem magam ahhoz, hogy visszahívjam.

– Szia – köszöntem kedvtelenül.

– Baba, miért nem vetted fel? Nem haragszol, ugye?

– Nem, nem haragszom. Nem voltam itthon. Arival kajáltunk, utána meg babáztam. Most ráérek csevegni.

– Másra is ráérsz?

– Hű, ez elég érdekesen hangzik. Miről lenne szó? – kérdeztem pimaszul.

– Átmennék, és ott is aludnék.

– Miért feltételes módban beszélsz?

– A mai nap után nem csodálkoznék, ha látni sem akarsz – nevetett.

– Hülye vagy.

– Te sem panaszkodhatsz.

– Gyere amúgy – röhögtem.

– Megyek amúgy. Szeretlek!

– Amúgy én is! – letettem.

Fél óra múlva felcsengetett. Elképzelésem sem volt, hogy hova a fenébe tűnt el megint a kulcsa. Folyton elhagyja, de aztán csak-csak előkerül valahonnan.

Alig vártam, hogy végre megcsókoljam. A lehető legjobb ötlet volt, hogy délelőtt elment inkább, és nem ücsörgött nálam, míg én csináltam a felesége pilláit. Meg is bolondultam volna. Egész délután babáztunk. Egy pillanatra igazi családnak éreztem magunkat, aztán fejbe vágott a valóság, miszerint ez rohadtul nem így van. Mi sosem leszünk egy normális család. Ezt rettentő nehéz elfogadni, de még felfogni is. Minden vágyam pedig csak ez. Nagyon vártam az estét is, hogy mellette aludhassak el. Nincs is annál megnyugtatóbb érzés, ha együtt alszunk el, majd együtt ébredünk reggel. Na, jó, jelen esetben többször is mellette ébredek fel, mivel Borka fel fog kelni. Amíg megfürdettem a bébit és lefektettem, addig elment kajáért, mert nálunk továbbra sem divat enni. Miután visszatért, és megvacsoráztunk az ágyban, nem hagyott békén, hogy fürödjünk együtt, mint régen. Sejtettem, hogy mire megy ki a játék, habár nem az zavart a legjobban. A problémám a következő volt: undorodom a testemtől és kövérnek látom magamat. Kövér és csúnya vagyok. Ha én nem vagyok képes arra, hogy elfogadjam magam, akkor hogyan várhatnám el, hogy más elfogadjon? Nem mostanában látott ruha nélkül, ezért tele voltam gátlásokkal. Próbáltam elmagyarázni, hogy miért nem akarom, de Ő csak azzal jött, hogy még mindig gyönyörű vagyok.

– Nagyon gáz vagy már – mondta.

– Kösz. Most tényleg nem érzem úgy, hogy látni akarsz – nevettem.

– Most? Mi fog változni? Később nem leszel ennyire hülye?

– De, valószínűleg az leszek.

– Akkor? Mikor javulsz meg?

– Talán, ha majd 40 kg körül leszek – húztam meg a vállam.

– Örülnék, ha ezt befejeznéd ezt, és elhinnéd, hogy nekem így vagy tökéletes.

– Eddig is utáltam magam, de a szülés után még jobban – forgattam a szemeimet.

– De miért?

– Fogalmam sincs. Ahogy elnéztem a feleségedet ma, sokkal csinosabb, mint én.

– Jó, ezt most hagyd abba!

– Most mi van? – kérdeztem, Ő meg elment fürödni.

Fogtam a fejemet. Folyton baromságokat beszélek, de így gondoltam abban a pillanatban. Tudom, hogy akármit csinálhatok, a nyomába sem érhetek az asszonyának. A kérdés az, hogy meddig fogom még emészteni magamat? Most komolyan, meg akarom várni, míg teljesen tönkremegyek? Mikor leszek elég jó magamnak? Átgondoltam. Megint nálam van, és nem véletlen. Sokkal jobban utáltam magam ezután, mint előtte. Bementem, hogy ellenőrizzem Borkát. Békésen aludt, szóval felhívtam Zoét. Dióhéjban elmeséltem neki, hogy megint idióta voltam. Lebaszott. Zoé kicsit olyan, mintha a nővérem vagy az anyukám lenne. Valljuk be, néha rám is fér, hogy lebasszon valaki. Azért tudom magamat ilyen vakmerően belevetni a hülyeségbe, mert tudom, hogy mindig mellettem áll. Ő az egyik legnagyobb támasz az életemben.

– Te akkora egy barom vagy! – mondta.

– Tudom. Most mit csináljak?

– Menj be utána!

– Kizavar…

– Miért zavarna ki? Elvégre veled akart lenni.

– Ezek után már nem akar semmit – nevettem kínomban.

– Valamilyen szinten igaza van. Egyre idiótább vagy.

– Kösz, hogy támogatsz.

– Nem tudlak támogatni abban, hogy kövérnek és csúnyának érzed magad. A legjobb az lenne, ha kivernéd a fejedből ezt a sok baromságot, és e helyett vele foglalkoznál. Szerinted miért hazudik folyton a családjának? Talán azért, mert veled akar lenni.

– Jó, igazad van – válaszoltam, mert be kellett látnom, hogy tényleg idiótán viselkedtem ismét.

– Persze, hogy igazam van! Fogd magad, és menj be utána a fürdőbe. Viselkedj természetesen, ahogy szoktál! Ja, és a részletekre nem vagyok kíváncsi, de azért írd meg, hogy mi volt! – viccelődött, majd elköszöntünk egymástól.

Mi lenne velem a barátaim nélkül? Elvesztem volna ebben a hatalmas világban.

Leellenőriztem újra, hogy Borka biztosan mélyen alszik-e, aztán összeszedtem minden bátorságomat, és bementem a fürdőszobába. Benyitottam, Ő épp feküdt a kádban.

– Hali, Bruce Lee! – mondtam, Ő pedig mosolyogni kezdett.

– Ez most jólesne, ha a normális Lotti mondta volna.

– A normális Lotti mondta.

– Tényleg? – kérdezte mosolyogva.

– Aha – válaszoltam, és közelebb mentem hozzá.

– Elgondolkodtál?

– El, és ne haragudj… – sóhajtottam. – Nem leszek többet ilyen…

– Mondd már el, hogyan segíthetnék azon, hogy ne gondolj ilyen őrültségeket elsősorban magadról.

– Most mondanám, hogy légy az enyém, de nem mondom, mert az lehetetlen. Megváltoztam ebben a negyedórában – nevettem, majd elkezdtem vetkőzni. Amikor már csak bugyi és melltartó volt rajtam, előrehajoltam, hogy begumizzam a hajamat.

– Hű! – mondta nevetve.

– Mi az? – kérdeztem, miközben kreáltam a copfot.

– Ezt megtennéd minden nélkül?

– Hibbant vagy – nevettem, majd levetkőztem teljesen.

A kádban egy csomó ideig csókolóztunk. Nem történt különösképpen semmi, de lett volna, ha Borka nem ébred fel. Leszálltam Róla, magamra tekertem a törülközőt, aztán elindultam a bébihez.

– Majd gyere! – kacsintottam.

Borka evett, de nem bírtam visszaaltatni. Szerencsére nem kellett sokat várni az apjára. Felváltva próbáltuk elaltatni, járkáltunk fel-alá a szobában. Aztán végre elaludt, mi pedig folytattuk ott, ahol abbahagytuk. Nem, még mindig nem volt szex, de azért valami csak-csak történt. Miután visszatértem a szobába, Ő már félig aludt.

– Kösz – mondtam vigyorogva.

– Mit köszönsz?

– Ja, hát, hogy agyondicsértél. Akkor nem tudtam megköszönni, mert tele volt a szám – nevettem, majd lefeküdtem mellé.

– Én köszönöm. Na, hadd aludjak! – röhögött.

– Nekem nem sok kedvem van, de nagyon fáradt vagyok – mondtam, aztán összebújtunk, és elaludtam. Aludtunk egy darabig. Legalább is én. Ő most nem kelt fel, mikor Borka újra felsírt. Szerencsére most egész sokat aludt a megszokotthoz képest.

Reggelizés közben anyámmal telefonáltam.

– Na, hogy vagy? Mi a helyzet egyébként? – kérdezősködött.

– Megvagyok – válaszoltam tömören.

– Ezt nem veszem be!

– És miért?

– Mert az anyád vagyok!

– Ennyi? – nevettem.

– Mondd csak! Mi a baj? – erősködött.

– Nincsen semmi. Amíg itt van velünk, addig nagy baj nem lehet.

– Látom, nem akarsz erről beszélni. Hétvégén elmegyünk apáddal, majd akkor megnyílhatsz! – mondta, és tovább beszélgettünk. Megbeszéltük, hogy később videózunk, mert látni akarnak minket. Azt mondta, majd áthívja a szomszédokat, hiszen ők is nagyon kíváncsiak a lányomra. Elköszöntem tőle, utána egyből hívott Ariana. Megkérdezte, hogy eljöhet-e babázni. A válasz egyértelmű volt, szóval megbeszéltük, hogy ebéd után felugrik hozzánk. Eltértünk szokásainktól: kivételesen nem rendeltünk, hanem főztünk. Hihetetlen, hogy milyen különös dolgokat tud kihozni belőlem. Komolyan, még élveztem is a közös főzőcskét. Fogalmam sincs, hogy hogyan kezdtünk el nyalakodni a konyhában ebéd után, de amikor Ari felcsengetett, épp a pulton ültem, Ő csókolgatott.

Amint belépett a barátnőm az ajtón, láttam rajta, hogy majd kicsattan a boldogságtól. Miután megölelgettük egymást, rákérdeztem, hogy mi az öröm tárgya.

– Csak annyi történt, hogy Gergő megkérte a kezemet két hete. Az esküvő időpontja pedig szeptember 20-a.

– Csak ennyi? Ne idegesíts, ez szuper!

– Én olyan boldog vagyok! Azt is nehezen hiszem el, hogy idáig kibírta mellettem! – nevetett.

– Meg is érdemled, hogy boldog legyél!

– Már alig várom! Az időpont fix, de azon kívül még semmi. Majd hozom a meghívót!

– Mindenbe beavatást kérek, ha már többet tudsz!

– Feltétlen! Na, de mi a helyzet Borkával?

– Néhány napja semmi baj sincs vele. Elértük, hogy éjszaka egyszer, nagyon ritkán kétszer kel fel enni. Menjünk be a szobába, bent van az apjával. Elvileg nem alszik még – mosolyogtam, majd bementünk. Közölte Ari, hogy őt is várja az esküvőre velem.

– Ariana, gondolod, hogy mutatkozik velem? – kérdeztem nevetve.

– Lotti! – szólt rám a barátnőm.

– Hagyjad, mostanában nem bírok vele! Majd szólok az asszonynak, és ott leszünk – nevetett.

– Rendben – válaszolta vigyorogva, aztán egyből felvette Borkát. Beszélgettünk, dajkálta a kislányt, aztán megszólalt, hogy:

– Lottika, nem akarlak megsérteni, de ez a kislány egyre jobban hasonlít az apjára.

– Hogy tudod, hogy ezt sértésnek veszem! – nevettem.

– Bolond vagy!

– Viccet félretéve, én is észrevettem már, de nem akarok tudomást venni róla – közöltem.

A szerelmem telefonja váratlanul megszólalt, de nem olyan arca volt, mint akit épp az asszony hív, hanem inkább olyan, mint akinek el kell mennie. Ki is ment a szobából, pedig kíváncsi voltam a válaszára az előző megjegyzésem miatt. Forgattam a szemeimet, erre Ari ijedten nézett rám.

– Figyeld meg, hogy pár perc múlva visszajön, és azt fogja mondani, hogy el kell mennie.

– Csak nem! – vágta rá.

– Fogadni mernék – mondtam, aztán abbamaradt a beszélgetés, hiszen mindketten elájultunk Borkától, aki épp mosolygott a barátnőmre. Meglepetésünkre megérkezett Zoé, aki egyből az én szobámba rontott be. Ariana neki is elújságolta a nagy hírt. Beszélgettünk, amikor bejött a szobába a szerelmem. Közölte, hogy este visszajön. Adott egy puszit, aztán el is ment.

– És tényleg! – mondta.

– Nem hiszel nekem? Elég jól ismerem már. Nem megyünk el valahova négyesben? Azzal is beérem, ha sétálunk egyet. Olyan szépen süt a nap.

– Lemehetünk, csak le kell pakolnom – mondta Zoé, majd ki is ment a szobából. Sétálgattunk a közeli parkban, közben dumálgattunk. Zoé mesélt a munkáról, aztán rákérdezett, hogy hogyan sikerült kibékülnöm vele.

– Megfogadtam a tanácsodat, és bementem utána a fürdőbe.

– És annyi elég volt? – kérdezte Ari nevetve.

– Ó, tudod, hogy a puszta jelenlétem is meggyőző – nevettem.

– Igaz, és a részletekre nem is vagyok kíváncsi, drágám! – mosolygott Zoé.

Leültünk egy padra, Zoé tologatta a babakocsit, én addig rápillantottam a telefonomra. Jött egy különös e-mail valami Nikitől. Megnyitottam. Meglehetősen jólesett, amit olvastam.

,,Kedves Lotti!

Egy ideje figyelemmel kísérjük a munkádat, ezért arra gondoltunk, hogy most felvesszük veled a kapcsolatot. A cégünk főként bio és vegán szépségápolási termékkel foglalkozik, de módunkban áll szabadalmaztatni egy új brand-et is. Ezzel a márkával a műszempilla építéshez szükséges alapanyagokat szeretnénk népszerűsíteni.

Ha felkeltette az érdeklődésedet az üzenet, akkor szeretettel várunk Téged is március 20-án a nyitórendezvényre!

Puszi, Niki”

Volt még egy link a levélben, hogy látogassak el az oldalukra, ahol még több információra lelhetek a márkáról. Felolvastam a lányoknak, akik egyből azt mondták, hogy ide kötelező lesz elmennem. Engem valahogy nem csigázott fel, de utánuk fogok nézni. Jólesett, hogy érdeklődtek felőlem, de volt néhány kétségem. Miért érzem úgy, hogy ők is csak influenszereket keresnek? Különös üzenet. Beszéltem a csajoknak arról, hogy fel kell hívnom Levit mielőbb, hogy elkészüljenek az új tetoválásaim, valamint a szájfeltöltésen is komolyabban elgondolkodtam az utóbbi időben. Az önbizalmam a béka segge alatt volt eddig is, de mostanában ez csak rosszabb. Komolyan, még a mellműtét is eszembe jutott. Nem győzték mondani, hogy így vagyok jó, de én persze az ellentétét gondolom. Titkon reménykedtem, hogy ez tényleg csak szülés utáni depresszió, és hamarosan elmúlik. Sokszor olyan rosszul érzem magam. Az e-mailre visszatérve, hát, fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Jól hangzik, de túlságosan nem izgatott fel. Az nyugtatott, hogy még van időm eldönteni, hogy érdekel-e az ajánlat. A lányok bátorítanak folyton, de én bizonytalan vagyok. Mindenben bizonytalan vagyok. Sokszor még az is eszembe jut, hogy nem vagyok jó anyuka. Ez a gondolat főként pár mozgatja az agyamat. Nem tudtam táplálni a gyerekemet, folyton sírt, ezért magamat hibáztattam. Mindenki azt mondta, hogy előfordul az ilyen, nem én vagyok az egyetlen. Ezt magyarázza meg bárki egy depressziós fiatal anyukának! Miután eleget sétáltunk, Ariana elköszönt. Zoé kitalálta, hogy elmegy vásárolni, mert megkívánta a gyrost. Kettesben maradtunk Borival megint. A gyerekem beragyogja a szar napjaimat. Új célt adott az életemnek. Mindent megváltoztatott. Örökre összeköt életem szerelmével. Tudom, hogy még pici, de érzi, ha nem vagyok jól. Miatta túl kell lépnem minden rossz dolgon. Miatta élveznem kellene a mindennapokat. Ő a kis társam, aki soha nem hagy el. Minden egyes pillantása, mosolya aranyat ér. Ez a kapcsolat különleges és szoros, a legértékesebb. Kiváltság, hogy gondoskodhatok valakiről, aki feltétel nélkül szeret. Mindent meg fogok tenni azért, hogy mindig boldog legyen. Soha nem tudtam elképzelni magam anyaként. Még mindig hihetetlen, hogy az vagyok. Nem is lehet leírni, hogy milyen érzés az, hogy felelős vagyok érte, hogy ez egy örök szerelem. Egyszerűen csak csodálatos, hogy ő van nekem. Azt viszont a mai napig nem értem, hogy hogyan keveredtünk apucival ekkora szarba. Ég és föld vagyunk a feleségével. Neki ott van a családja, akikért mindent megadna, és itt vagyunk mi, akik szintén rohadt fontosak vagyunk az életében. Még mindig nehéz felfogni, hogy pont velem történt meg ez az egész. Elrontottam az egész életét, amikor odamentem a pulthoz. A legszebb elbaszás volt. Örökké hálás leszek Zoénak. Még akkor sem gondoltam semmire, amikor meghívott egy italra. Na, jó, talán már akkor beleestem. Aztán kimentem cigizni, és megkérdezte, hogy kijöhet-e velem. És megcsókolt. Az autóm hátsó ülésén már azt sem tudtam, hogy mit csinálok. Csodálatos volt, élveztem minden percét. Valószínűleg Ő is, hiszen azóta is velem van. Hihetetlen. Másnap felhívott. Akkor azt hittem, hogy majd megbeszéljük, hogy felejtsük el, hiszen nem ennek nem szabadott volna megtörténnie, erre újra megtettük. A mai napig ugyanolyan szerelmes vagyok belé, mint az első pillanatban. Sokszor elgondolkodom, hogy mi lesz velünk később, de elképzelésem sincs. Mindörökké ilyen szerelmes szeretnék lenni.

A kislányomban annyira őt látom. Sokszor viccelődöm, amikor valaki azt mondja, hogy egyre jobban hasonlít az apjára, de közben örülök neki. Nem tudom. Tökéletes apukája lehetne a gyerekünknek. Rengetegszer elhatároztam már, hogy megpróbálok tökéletesen megfelelni neki. Mindig azt mondja, hogy úgy szeret, ahogy vagyok. Teljesen ellentétben állok az Ő elképzeléseivel, de mégis ezt érzi. Szerintem Ő maga sem tudná megmondani, hogy mit szeret bennem. Vajon mivel fogtam meg annyira a pultnál, hogy képes volt megcsalni az imádott feleséget? Annyit szenvedtünk már, de soha nem fordult meg egyikünk fejében sem, hogy befejezzük. Igaz, most már végképp nincs visszaút. Emlékszem, amikor közöltem vele, hogy babánk lesz. Nagyon rosszulesett, amikor azt kérdezte, hogy tőle vagyok-e terhes. Szerencsére hirtelen valami megváltozott. Boldog volt. Szégyelltem magam, főleg a szüleim előtt. Ők is örültek a hírnek, ám akkor még nem tudták a teljes igazságot. Életem legkínosabb pillanata volt, amikor lebuktunk anyám előtt. Soha nem fogom elfelejteni, hogy mennyire mérgesek voltak rám. Olyan jó, hogy végül minden helyreállt. Ó, és a barátaimnak is rengeteget köszönhetek. Mindketten végig mellettem álltak, miközben tudták, hogy életem legnagyobb baromságait követem el. Zoé arca még mindig a szemem előtt van. Akárhányszor erre gondolok, csak mosolygok. Érdekes pofát vágott, amikor meglátott vele a parkolóban. Őrültnek hitt, miután elmeséltem neki a történteket. Nem is csodálom, tényleg őrültek voltunk. Olyan, mintha titkon mindig is őt kerestem volna. Mintha mindig is rá vágytam volna. Ő a tökéletes férfi számomra. Azon kívül, hogy sosem lesz az enyém, nincs hibája. Tudom-tudom, senki sem tökéletes, de Ő az. Minden vágyam, hogy egyszer rólam beszéljen olyan csodálattal, mint ahogyan a feleségéről áradozik. Borzasztó, de közben csodálatos érzés, hogy szeret. A világ legnehezebb dolga az, amit mi elviselünk. Szeretjük egymást, mégsem lehetünk együtt.

Vacsoráztunk már, amikor hazajött. Hazajött, te jó ég! Bori már aludt. Az első dolga az volt, hogy megnézze. Leült vacsorázni, pedig nem akart, de addig-addig noszogatta Zoé, hogy végül együtt ettünk. Feltűnően bámultam mosolyogva, miközben a krumplit ide-oda rakosgattam a tányéron. Nem kellett sok idő, hogy észrevegye, hogy bámulom, de csak mosolygott. Tényleg feltűnő lehettem, hiszen Zoé odaszólt, hogy:

– Lotti! Mi van veled?

– Mi? Miért? – kérdeztem elpirulva.

– Olyan fura vagy – mondta, miközben nekiállt mosogatni.

– Fáradt vagyok. Köszi, nyuszika, én jól laktam!

– Alig ettél! – szólt rám a barátnőm.

– Még visszaszokóban vagyok. Elég volt, tényleg! – nevettem, aztán bementem a szobába, de előtte rákacsintottam.

Körülbelül fél perc múlva bejött utánam Borkához. Olyan békésen aludt. Elkezdte mondani, hogy milyen tökéletes a kislányunk, én pedig szerelmesen ránéztem.

– A miénk – mondtam, Ő pedig elkezdte simogatni az arcomat. Éreztem, hogy pillanatok múlva nem fogok bírni magammal. Így is lett. Megcsókoltam. Felkapott, és pillanatokon belül már az ágyon találtam magunkat. Elég hevesen csókolóztunk, amikor Zoé váratlanul benyitott. Elég kínosan érezhette magát.

– Bocsika.

– Mondd csak!

– Azt sem tudom már, hogy mit akartam kérdezni! – nevetett.

– Öcsém! Pedig nem is csináltunk semmi komolyat!

– Valóban nem. Mindegy, majd reggel elmondom, ha eszembe jut! Most elmegyek tusolni – mondta, aztán be is csukta az ajtót. Azt éreztem egy pillanatra, hogy most már készen állok rá, ám mégsem lett semmi. Borka felkelt, miután végeztem én is a tusolással. Nagyon szerelmes voltam beléjük. Megint csináltam egy csomó képet. Minden ilyen pillanatot megosztanék a nagyvilággal, de nem lehet. Micsoda botrány lenne. Tökre elvolt a babával, nekem meg sikerült bealudnom.

Reggel fél hat körül keltem, mert Borka felébredt. Megetettem, aztán kimentem vele a nappaliba, hogy apuci aludhasson még egy kicsit. Zoé már készülődött a munkába. Elég kómás és álmos volt.

– Rájöttem, hogy mit akartam kérdezni! – mondta izgatottan.

– És mit akartál?

– Csak annyit, hogy pénteken megcsinálnád-e a pilláimat? Valami cukrászos rendezvény lesz a hétvégén. Erről akartam mesélni is, csak hirtelen elfelejtettem.

– Persze, hogy megcsinálom! Na, és milyen rendezvény lesz?

– Hát, azt hiszem, hogy Budapest legmenőbb cukrászai lesznek ott – Ettől egyből energikus lett.

– Istenem! Nagyon örülök, hogy te is közöttük vagy!

– Kicsit hihetetlen még.

– Nyugi, majd hozzászoksz. Ennél jobb hírt nem is kaphattam volna így kora reggel – Zoé csak mosolygott.

– Mennem kell! Nem tudom, hogy hazajövök-e, de majd megírom. Jók legyetek!

Tudtam én, hogy Zoé profi! Ő a legjobb cukrász, akit ismerek. Nagy szó, hogy a fővárosban ilyen elismert ember lett. Erről eszembe jutott a közelgő esemény, aminek a pontosabb információit el is felejtettem megnézni. Utánanéztem. Szponzorálnak, ingyen anyagokkal látnak el, ha cserébe reklámozom a cuccaikat. Egész kíváncsi lettem. Olvasgattam, keresgéltem és érdeklődtem felőlük. Gondoltam, hogy válaszolok, megkérdezem a pontos címet, ahol az eseményt tartják. Járkáltam ide-oda a lakásban, hogy Borka vissza tudjon aludni. Amikor sikerrel jártam az altatással, bementem a szobájába, és lefektettem a kiságyba. Visszafeküdtem a szerelmem mellé. Próbáltam óvatos lenni, de felébredt.

– Hány óra van? – kérdezte.

– Hát, körülbelül hat.

– Megyek – mondta, de ugyanúgy feküdt háttal nekem.

– Hova?

– Rengeteg dolgom van.

– Te és a fontos dolgaid. Mi van azzal a dallal, amit elvileg én ihlettem meg?

– Az a projekt szünetel. Olyan május környéken hallhatod.

– Ízelítőt sem kaphatok belőle? – kérdeztem nevetve, közben simogattam a haját.

– Hát, ha nagyon szépen kéred, akkor talán.

– Drágám, szeretnék hallani a készülő művedből egy részletet! – mosolyogtam.

Felkelt, és elkezdte dúdolni, közben ki is ment a szobából. Szívem szerint utána szóltam volna, hogy kapja be, de nem tettem. Ácsorogtam a szekrény előtt, ruhát kerestem, amikor bejött.

– Tetszett? – vigyorgott.

– Arra a két másodperc dúdolgatásra gondolsz? – kérdeztem, miközben visszafeküdtem az ágyra. Tudtam, hogy nem bírja ki, hogy ne szeretgessen meg. Lefeküdt mellém, és csókolgatni kezdett.

– Egyébként tetszett, csak kevés volt. Tök fontos dolgokat akartam veled megbeszélni, de mindig mész.

– Például?

– Például, hogy láttam a neten játszószőnyeget, ami szerintem jó lenne Borkának, csak fogalmam sincs, hogy megrendeljem-e – magyaráztam, Ő pedig letett az éjjeli szekrényre egy kis pénzt.

– Rendeld!

– De várj, nem azért mondtam… – megcsókolt, szóval a mondatot nem tudtam befejezni.

– Megyek!

– Az ajtóig elkísérlek! – vágtam rá szomorúan.

Bepróbálkoztam úgy, mint régen, de ezúttal nem jött be. Csak annyit mondott, hogy:

– Kis ribim! – mosolygott, és elrohant. Milyen kedves tőle. Azt sem mondta, hogy mikor jön újra. Számításaim szerint megint itt alszik, hiszen Borkát meg se nézte, csak kérdezte, hogy mi van vele.

Este hét is elmúlt, amikor hazajött. Annyira fura ez a hazajött kifejezés. Megérkezett, na. Furcsálltam, hogy nem csengetett fel, hanem csak bejött. Nevetett, hogy végig a kesztyűtartóban volt a lakásom kulcsa. Szinte az első az volt, hogy Borkát kivette az ágyából. Az előbb fürdött, evett, szóval ő egy elégedett baba.

– De jó, hogy jöttél! Nyugodtan elmehetek tusolni, és még hajat is kell mosnom.

– Ugye, milyen jó, hogy vagyok? – kérdezte, majd magához húzott és megpuszilt.

– Igen, a legjobb – mosolyogtam, majd elmentem a fürdőbe.

Fél órát töltöttem bent. Tudtam, hogy jó kezekben van a kisbabám, mégis mielőbb látni akartam, hogy mit csinálnak. Meglepődtem, mert időközben Zoé is hazaért, a nappaliban ültek hárman. Köszöntem a barátnőmnek, megkérdeztem, hogy mi a helyzet, a szerelmem meg átadta Borit, majd közölte, hogy elmegy fürödni.

– Te, Lottesz! Végig mosolygott, miközben rólad beszéltünk. Úgy látom, hogy jobban vagy.

– Tényleg? Milyen aranyos! Egy pillanat és jövök, csak Borka már félig alszik, lefektetem – mondtam, majd így is cselekedtem.

A kanapén leülve elkezdtem mesélni, hogy boldognak érzem magam. Olyan, mintha minden tökéletes lenne.

– Ez az! Már csak ma alszik itt, azt mondta – vágta rá.

– Ó, ne már! Sokkal jobban érzem magam, amikor itt van velünk.

– Megértem, de mondta ám, hogy hova megy, meg hát, a gyerekei is hiányolják.

– Ja, gondolom – szomorkodtam.

Zoé mondott pár szót a melóról, aztán Benjiről is, aki most olyan, mint egy kisangyal. A szerelmem kijött a fürdőből, megölelt hátulról, és azt súgta a fülembe, hogy majd menjek. Amint becsukta a szobám ajtaját, elkezdtem halkan sikítozni örömömben.

– Na, menj már, ne várasd meg!

– Istenem, de szeretem! Jó éjt, Zozi!

– Jó éjszakát! Borka nem akar ám kistesót! – viccelődött.

– Attól nem kell félni… – vigyorogtam, aztán bementem a szobába.

Amikor beléptem, nyomkodta a telefonját. Meglátott, letette, és csak mosolygott rám. A szívem a torkomban dobogott, a pillangók elárasztották a gyomromat.

Ledőltem mellé, de pár másodperc múlva már rajta ültem, és szenvedélyesen csókolóztunk. Lekerült a pólója, aztán az enyém is.

– Nem akarlak kínozni, mert én még mindig nem állok készen, ezért hagyjuk abba, mielőtt…

– Mielőtt? – kérdezte, de nem hagyta abba a csókolgatást.

– Nem tudom.

– Nyugi, ez nem kínzás. Te érzed, hogy mit akarsz, én nem erőltetem.

– Nem, nem is ezt mondtam. Azon kívül lehet bármi, aztán hátha meggondolom magam – nevettem, aztán folytattuk.

Hát, a szerszám nem került a helyére, de másképp azért mindenkinek lett egy kis sikerélménye. Egész éjjel nyugtalan voltam, amiért Borka már tegnap óta átalussza az éjszakát, csak kora reggel ébred fel. Nem tudom, hogy ez már rendszeres lesz-e, de félóránként megnéztem, hogy mi van vele. Aggódtam.

Hat óra előtt tíz perccel kelt fel.

Kimentem megint vele a nappaliba. Dumáltam neki, hogy milyen ügyes, hogy már ilyen sokat alszik. Zoé kómásan mászott ki a szobájából.

– Jó reggelt! Na, megbeszélitek?

– Muszáj megdicsérnem, hiszen átaludta az éjszakát, mint tegnap. Annyira szokatlan ez a helyzet, hogy én szinte egy percet sem aludtam.

– De jó!

– Az ám. Inkább ő aludjon, mint én – nevettem. Megkértem a barátnőmet, hogy fogja meg a babát, míg kicsit összeszedem magam. Zoé ebéd után szándékozott dolgozni, szóval volt időnk dumálni. Reggeliztünk is, aztán amikor az erkélyen cigiztem, eszembe jutott, hogy most meg apuci alszik túl sokáig. Mi van a körülöttem lévőkkel?

Tíz óra körül felkelt, babázott egy kicsit, aztán készülődni kezdett. Konkrétan lelépni készült. Összeszedtem Borit, és lekísértük az apját. Fogalma sem volt, hogy mikor találkozunk újra.

Hamar eljött a március 15-e. Totál bánatosan tologattam a babakocsit a parkban, amikor megszólalt a telefonom.

– Van tíz percem, lejössz? – kérdezte.

– Lent vagyunk a parkban, sétálunk.

– A ház előtt legyél negyedóra múlva! Szeretlek!

– Oké, ott leszünk – mondtam, aztán letette. Szinte meg sem várta, hogy válaszoljak. Egyetlen perc alatt megváltozott a kedvem. Nagyon kevésnek hangzik a tíz perc, de több, mint a semmi. Ácsorogtam a ház előtt, amikor rohant felénk öltönyben, csinosan. A vérnyomásom az egekig szökött tőle.

– Hűha, mindig így kellene öltöznöd! – dicsértem, miközben olvadoztam.

– Fellépés volt – mondta, aztán megpuszilt. Gyönyörködött Borkában, közben beszélgettünk.

– Alig várom, hogy megint együtt legyünk – mosolygott.

– Ígérd meg, hogy így fogsz jönni majd – nevettem.

– Miért?

– Hát, mert nagyon jó, és szívesen levenném rólad. Biztos, hogy nem érsz rá?

– Talán holnapután, de nem ígérem.

– Én azért reménykedem! – vigyorogtam.

Ez a jelképes tíz perc nagyon hamar elment. Nem kísértem el az autóig, mert nem egyedül volt. Elköszöntünk egymástól. Órákig el tudtam volna nézegetni, de mindig siet. Egyre közelebb kerültem a rendezvény dátumához. Ettől egy kicsit izgatott voltam. Megbeszéltem Arianával, hogy vigyáz a kislányra, amíg távol leszek. Utálom, ha valakit meg kell kérnem ilyesmire, hiszen a lehető legtöbb időt vele szeretném eltölteni. A barátnőm örömmel vállalta a feladatot. Még egy kicsit lelket is öntött belém azzal, hogy muszáj lesz elmennem, hátha a hasznomra válik. Talán igaza van.

A bűvös holnapután is elérkezett. Nem számítottam semmi jóra, mert délután öt óra volt, a szerelmem meg sehol. A konyhában asszisztáltam Zoénak, amikor váratlanul megszólalt a kapucsengő. Pár perc múlva kopogott a bejárati ajtón. Sokkot kaptam, amikor kinyitottam az ajtót, ugyanis a kezében egy csokor rózsaszín tulipánnal ácsorgott az ajtóm előtt. És öltönyben volt.

– Várj! – mondtam, majd szaladtam a telefonomért a konyhába. Zoé nem értette, hogy mi bajom lett hirtelen. Kénytelen voltam lefényképezni. Valami baromságot énekelt is nekem, szóval készült egy videó is.

– Akkora egy állat vagy! Mi ez a virág?

– Nőnap volt nemrég, tudod – nevetett.

– Most már bejöhetsz! – mosolygott, és kéz a kézben bementünk. Zoé arca mindent vitt. Csak pislogott.

– Ez igen! – röhögött.

– Parancsba volt adva – mondta.

– Igen, de nem gondoltam volna, hogy ekkora idióta vagy! És még virágot is kaptam – mosolyogtam.

Átöltözött, mielőtt beleéltem volna magam, hogy levehetem róla a csinos öltözéket.

Pár óra elteltével még mindig nem bírta letenni Borkát, nagyon jól elvoltak. Úgy döntöttem, hogy elszívok egy cigit, aztán letusolok. Amikor visszamentem a szobába, csak annyit mondtam, hogy most cseréljünk, menjen Ő is. Elég nehezen egyezett bele. Egész időben voltunk, szóval még átmentem a babával Zoéhoz beszélgetni egy kicsit. Járkáltam vele, miközben áradoztam az apjáról a barátnőmnek. A barátnőm szerint is aranyos volt tőle ez a mai. Borka elaludt a kezemben, így elköszöntem. Letettem az ágyába, amikor különös érzés fogott el. Na, jó, annyira nem volt különös. Azt hiszem, totál beindultam rá. Elkezdett dolgozni a fantáziám. Ahelyett, hogy rendes kislány módjára szépen lefeküdtem volna aludni, levetkőztem egy bugyira. Nem akartam kelletni magam, de eléggé úgy néztem ki. Amikor belépett a szobába, nagyon meglepődött.

– Hát, te? – nevetett.

– Vártalak!

– Így? Ekkora benyomást tett a mai szettem?

– Mással is tehetnél ilyen jó benyomást.

– Mindjárt megnézem, mit tehetek érted – mondta, majd bement még a kislányunkhoz. Percekig csak bámulta és halkan énekelgetett neki, én meg már nehezen bírtam a várakozást.

– Gyere már! – szólongattam halkan.

Válasz nem érkezett, ezért a megfelelő pózba helyeztem magamat, a fenekemet magasra emelve vártam az áldást. Még mindig semmi.

– Hahó! Kész a vacsi! – nevettem.

– Mit művelsz már? Vacsi? – nevetett Ő is, miközben végre visszatért hozzám.

– Mostanában ilyet nem ettél úgysem, ezért kérlek, mihamarabb állj neki!

– Rendben! – röhögött, majd leült mögém és lassan elkezdte lehúzni a bugyimat.

– Vagy várj! Mi lenne, ha csak úgy…

– Mit csináljak?

– Hát, csak úgy tedd be! Nyugi, órák óta nedves vagyok tőled – viccelődtem.

Nem, nem tette be csak úgy, hanem maradt az eredeti tervnél. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszett, mert nagyon is, csak már egyre jobban azt akartam, hogy minél előbb megtörténjen a dolog. Körülbelül négy hónap után ez az első. Most jött el ennek az ideje. Valamiért a legelső szexuális élményünk jutott eszembe. Az egy máig tartó, szoros érzelmi kötődést eredményezett, azt hiszem, mindkettőnknél. Jó, én már akkor beleszerettem, amikor leszólított, csak akkor épp oltári nagy baromságnak tűnt. A szex után viszont már lehetett egy nyomós érvem arra, hogy szerelmes legyek. Elkalandoztam. Ott tartottam, hogy épp orálisan kényeztetett, aztán én is őt. Szépen lassan haladtunk a dolog felé. Hanyatt dobtam magam, ő pedig csókolgatni kezdte a nyakamat. Ahogy simogatott, a hideg futott végig rajtam. Éreztem, hogy most csak az enyém. Végre. Enyhén szólva romantikus volt a halvány fény, ami Borka szobájából szűrődött be. És ahogy egymás szemébe néztünk. Jó érzés volt, hogy tudtam, hogy mennyire kíván engem. Harapdálta a nyakamat, én meg össze-vissza karmoltam a hátát. Ettől nosztalgikus hangulatba kerültem. Amikor már rendesen belemerültünk, inkább fojtogattam magam a párnával, nehogy magamra haragítsam a szomszédokat. Mondjuk, kijárt volna nekik, hiszen már rég hallottak szex közben. Egyrészt miattam nem tartott olyan sokáig, pedig a legjobb az lett volna, ha megáll az idő. Az előző dolgot úgy értem, hogy eléggé ki voltam éhezve rá minden értelemben. Próbáltuk a lehető legtöbb ideig elhúzni a dolgot. Fogalmam sem volt, hogy ez mikor fog megismétlődni, de reménykedtem, hogy mielőbb, mert nagyon-nagyon élveztem. Amikor visszajött a fürdőből, csak röhögött, és azt mondta, hogy:

– Ez már nagyon hiányzott.

– Nekem is.

– Az is, de most nem pont arra gondoltam. A tükörben láttam, hogy milyen szép lett a hátam, meg érzem is – amint kimondta, megkerestem a telefonomat, mert látni akartam a művemet fényben is.

– Bakker, ne haragudj! – válaszoltam, miközben elképedtem a piros, vérző karmolásokon.

– Régóta nem csináltad, jó volt ez így – mosolygott, majd magához húzott.

– Remélem, hogy a nyakamat nem díszítik kékes-zöld foltok – vigyorogtam, Ő pedig kivette a kezemből a világító telefont, eltűrte a hajamat, aztán megpuszilta a nyakamat.

– Nyugi, semmi nem látszik.

– Akkor jó! Meddig maradsz?

– Holnap délután jelenésem van otthon.

– Ne már!

– De, sajnos.

– Jó, akkor reggel megismételjük! – nevettem, letettem a telefont, és szorosan hozzábújtam.

– Aludj jól, baba! – nevetett, majd jó erősen megmarkolta a fenekemet.

Kielégítve, mosolyogva elaludni a legjobb. Aludtam körülbelül tíz percig, amikor eszembe jutott, hogy van egy gyerekem, és rá kellett pillanatom. Szerencsére nyugodtan aludt, szóval én is megnyugodhattam. Visszafeküdtem mellé.

Reggel hat előtt Borka volt az ébresztő megint. Megint kimentem vele a nappaliba.

– Ez már mindig így lesz, hogy reggel hat körül itt találkozunk? – kérdeztem Zoétól, aki épp itta a jegeskávéját.

– Úgy tűnik. Cuki az ébresztőd! Mi a helyzet?

– A legcukibb – mosolyogtam. – Semmi, kicsit fáradtnak érzem magam.

– Nem aludtál jól?

– Amióta megvan Borka, azóta nem jól telnek az éjszakáim. Alszom, de mégsem. Múltkor sikerült úgy bealudnom, hogy semmit sem vettem észre a világból.

– Nem csodálom! Nekem ma kivételesen nincs kedvem dolgozni.

– Akkor ne menj! Elvégre a saját főnököd vagy – nevettem.

– Igen, de nélkülem apokalipszis lenne a cukrászdában.

– Ezek sosem tanulnak tőled? Megfognád Borkát, amíg összekapom magam?

– Hát, látod! – nevetett. – Persze, örömmel – mondta, majd az ölébe ültettem a kislányt.

Először elszívtam egy cigit, aztán felöltöztem, majd a fürdőbe töltöttem egy kis időt. Siettem, hogy Zoét ne tartsam fel ennél jobban. Mondjuk, mindig azt mondja, hogy ez számára nem okoz problémát.

– Megfordult a fejemben, hogy ma nem megyek be – nevetett.

– Menj be később! Nézz rájuk, azután gyere is haza!

– Meg kell gondolnom, de felhívom Benjit, hogy mit csinál. Meglátogatom.

– Ő már fent van ilyenkor?

– Hét óra van… Remélem – mondta, majd bevonult a szobájába.

Felnéztem a netre. Megpillantottam, hogy anyukám aktív a Messengeren. Gondoltam, felhívom. Véletlenül a kamera jelre mentem, de végül is nem bántam, mert örültem, hogy végre láthatom. Beszélgettünk egy csomót, közben Zoé elment Benjihez. Borka elaludt rajtam, tehát mondtam anyának, hogy később visszahívom. Kimentem az erkélyre, hogy elszívjak egy cigit, közben visszahívtam anyát. Valahogy kint ragadtam. A harmadik szál ciginél tartottam, amikor megláttam a kamerában, hogy a szerelmem jön kifelé. Köszönt anyának, én pedig hamar letettem. Amikor nálam van, akkor nem nagyon szoktam rágyújtani, de ezúttal lebuktam.

– Utálom, amikor cigizel – mondta, közben megölelt.

– Tudom, de néha muszáj.

– Borka alszik, szóval? – kérdezte vigyorogva.

– Szóval?

– Nem megyünk be?

– De, menjünk! – mondtam izgatottan, Ő meg felkapott, és bevitt az ágyra.

Harapdált és ölelgetett, amikor megszólalt a telefonom. Marhára meglepődtem, mert Bea keresett. Amikor odakúsztam a telefonért, letette. Gondoltam, majd később visszahívom. Furdalt a kíváncsiság, hogy miért keres, de ki kellett használom ezt a kis időt, amit még vele tölthetek. Megint jól éreztem magam, épp lovagló pózban voltam benne, rajta, értitek, amikor megint megszólalt a telefonom.

– Ne haragudj, de fel kellene vennem!

– Jó, de maradj itt! – mondta, és magához húzott.

– Semmi pénzért nem kelnék fel innen – nevettem, majd felvettem.

Próbáltam teljesen normálisan beszélni, bár elég nehéz volt. Bea meg is kérdezte, hogy mit csinálok, mert furcsa a hangom.

– Semmit-semmit, csak lazulgatok – nevettem.

– Vasárnap ráérsz? Ha igen, akkor felmegyek hozzád.

– Beám, sima ügy, gyere csak! – válaszoltam izgatottan, majd váltottunk még pár szót. Szombaton rendezvény, vasárnap pedig Bea meglátogat minket. Be is lettem táblázva.

– Vasárnap eljön a barátnőm Siófokról.

– Az jó, de nem ért volna rá később?

– Most mi bajod van? – röhögtem, aztán odabújtam, és harapdálni kezdtem a nyakát.

– Örülök tényleg, de inkább folytassuk! – mondta, majd megcsókolt. Folytattuk, és nagyon jó volt. Megint úgy éreztem, hogy jöhetne a második menet is. Mindkettőnk szerencséjére Borka csak akkor kelt fel, amikor már a közös pancsolást terveztük. Hát, ez most elmaradt. Olyan rossz érzésem lett. Azt éreztem, hogy mindjárt itt hagy.

– Elmegyünk-e kajálni valahova? Talán még arra van időm – kérdezte.

– Elmehetünk, elnök úr – válaszoltam.

Majdnem agyvérzést kapott, amikor közöltem, hogy nem fogjuk kiszedni a gyerekülést az autómból.

– Megyünk szépen az enyémmel! – vigyorogtam, mert tudtam, hogy utálja, amikor én vezetek.

– Nem akarom! – hisztizett.

– Most akard, kérlek,

– Lotti…

– Ülj már be! – nevettem.

Öt perc nyekergés után beült, és elindultunk. Egész úton magyarázott.

– Komolyan megütnélek, csak vezetés közben nem illik verekedni – tettem hozzá kissé morcosan.

– Majd ha kiszálltunk, akkor megüthetsz, de most koncentrálj az útra – nevetett. Ilyenkor eléggé felidegesít, de ezt is imádom benne.

Kajálgattunk, sétáltunk egy kicsit, aztán hazamentünk. Minden tökéletes volt. Úgy álltunk a ház előtt, mintha már menne is tovább, ezért rákérdeztem a pontos tervre.

– Mész is?

– Még egy kicsit maradok – válaszolta.

Borka elaludt hazafelé, szóval óvatosan levetkőztettem, és betettem a kiságyba. Nagyon ügyes voltam, mert nem keltettem fel.

– Na, mit is jelent az a nagyon kicsit? – érdeklődtem pimaszul, miközben rámásztam.

– Tényleg mennem kell.

– Egy gyors valami csak belefér, nem? – elkezdtem levenni a pólóját, közben csókolgattam.

– Lotti!

– Most tényleg itt akarsz hagyni már megint? – kérdeztem szomorúan.

– Nem akarlak, de muszáj!

– Menj akkor – vágtam rá, aztán leszálltam róla. Hatalmas meglepetés ért, amikor visszahúzott, és csókolgatni kezdett. Ahogy simogatott, ahogy elkezdett vetkőztetni, ahogy puszilgatott… Totál kikészültem. Felállt, levette a nadrágját, én pedig a tőlem megszokott szarkazmussal megkérdeztem, hogy:

– Most hogy mész haza, ha szabad megkérdezni?

– Mindig ezt csinálod – nevetett, aztán visszafeküdt mellém.

Eléggé belemerültünk, a rohadt telefonja pedig természetesen megszólalt. A felesége kereste. El kell mondanom, hogy épp doggy style-ban nyomtuk. Ez csak azért fontos, mert amikor felvette, én direkt nem álltam le. Remegett a hangja, de folytattam. Nagyon erősen megmarkolta a popsimat, figyelmeztetve, hogy hagyjam abba. Végre letette, aztán csinálta Ő. Miután végeztünk, elmesélte, hogy csak közölte az asszony, hogy vacsorával várja otthon.

– Miért nem mondtad meg neki, hogy az előbb voltál kajálni a nőddel? – röhögtem.

– Akkor már haza sem kellene mennem – rázta a fejét.

– A francba, mondhattad volna neki!

– Megyek, baba – tette hozzá, majd el is indult a gyerekszoba felé.

– De ne már! – kérleltem.

– Mielőbb jövök! – mire kimondta, Borka pont felébredt. Ezúttal csak az ajtóig kísértük apát. Búcsúként közöltem vele, hogy:

– Eléggé fáj a popsim, amiért úgy megszorítottad.

– Adnék rá puszit, de nem most, mert annak megint nem lesz jó vége – válaszolta, majd megcsókolt, és el is ment.

Mondogattam Borkának, hogy mennyire csodálatos az apukája. Szerelmes voltam. Megszólalt a csengő. Nagyon reménykedtem abban, hogy a szerelmem jött vissza.

– Helló, bébi – szólt bele Ariana.

– Nyuszika! Gyere be! – Felengedtem.

Bejött, és leültünk a nappaliban, közben Borit megetettem. Mesélte, hogy erre járt és gondolta, meglep. Nagyon örültem neki, ez a lehető legjobb ötlet volt a részéről.

– És veled mi újság? – kérdezte.

– Most ment el apuci. Megvagyok dugva. Kábé ennyi.

– Na, szexeltetek?

– Este, meg reggel, és az előbb is.

– Hamar bepótoljátok az elmaradtakat – nevetett.

– Ja – vigyorogtam. – Nézd meg az asztalon lévő tulipánokat. Tegnap kaptam tőle, ma meg elvitt kajálni. A telefonom ott van valahol, nézd meg a videót róla, ahogy beállított. Akkora egy vadállat – nevettem. Az egyik párna mögött meg is találta Ari a telómat.

– Olyan képek és videók nincsenek rajta most, amiket nem akarok látni, ugye? – röhögött.

– Most nincs semmi erotikus, nyugodtan lépj be a fotókba – válaszoltam. A barátnőm szerint is nagyon aranyos volt.

Időközben hazaért Zoé is, miközben Arival kitárgyaltuk a tegnapi napomat.

– Én végignéztem ezeket tegnap. Hazament? – kérdezősködött Zoé.

– Miután jól megdugta – vigyorgott Ari.

– Hallottam valamit este is.

– Ó, baszd meg! Direkt fojtogattam magam a párnával.

– Nem csináltad elég jól, vagy új párna kell.

– Ő viszont elég jól csinálta – viccelődtem tovább.

Ari mesélte, hogy a jövő héten mennek autót nézni, mert Gergőnek sikerült a jogsi. Borzasztóan örültem, hogy ilyen jól elvannak. Simán hívhatnánk őket álompárnak is.

Másnap délelőtt kaptam egy SMS-t, hogy hozza a futár a játszószőnyeget. Végül megrendeltem. Úgy tűnt, tetszik Borinak. Mosolyogva nézegette a rajta levő dolgokat. Ha a baba boldog, anya is boldog.

Eljött a szombat. Nagyon örültem, amikor édesanyám felhívott, hogy nálam töltenék a hétvégét. Ez több szempontból is remek: Zoénak nem egyedül kell Borkával lennie. Amikor megérkeztek, közöltem velük, hogy nekem ebéd után dolgom van. Anya nagyon örült, hogy meghívtak egy ilyen találkozóra. Fogjuk rá, nekem is bejött a szitu. Megpróbáltam a lehető legjobban kinézni. Megígértem, hogy sietek haza, aztán elindultam. Kissé feszült voltam. Izgultam, amikor beléptem a terembe. Körül sem tudtam nézni, Niki rögtön üdvözölt. Első ránézésre is nagyon szimpatikusnak tűnt. Beljebb hívott, majd közölte, hogy foglaljak helyet az asztalnál. Nem voltunk sokan, rajtam kívül még talán tíz fő. Megkaptuk a szükséges információkat a termékekről. Érdekesnek találtam őket. Körülbelül egy órán keresztül lestük a prezentációt, amit felváltva több hölgy mutatott be. A terméket meg lehetett nézni és kaptunk szórólapokat is. Le volt halkítva a telefonom. Hirtelen a zsebemben rezegni kezdett. Elég kellemetlen volt, de arrébb mentem és felvettem, mivel a szerelmem hívott.

– Felmehetek? – kérdezte.

– Nyugodtan, de én nem vagyok otthon, mert eljöttem a pillás eseményre. A szüleim vigyáznak a gyerekre – válaszoltam röviden.

– Ja, el is felejtettem. Mindegy, nálad leszek – közölte.

– Rendben. Annyit tegyél meg, hogy felhívsz, hogy mi van Borival.

– Biztos, hogy minden rendben van, de hívni foglak, baba – mondta, aztán le is tettük. Visszamentem a csajokhoz. Niki érdekesen mosolygott rám, majd közelebb jött.

– Láttam, hogy van egy kislányod. Biztosan aggódsz érte. Talán a pároddal beszéltél? – kérdezte.

– Igen, nagyon aggódom, de jó kezekben van. A szüleim nálam töltik a hétvégét – mosolyogtam. Ja, a párommal vagy micsodámmal beszéltem. Ő is épp hozzánk tart – válaszoltam.

– Akkor baj nem lehet! – vigyorgott rám. – A micsodád? – nevetett.

– Elég bonyolult a kapcsolatunk.

– Hát, nagyon nehéz a pasikkal, nekem nem kell bemutatni őket.

– Azt hiszem, hogy az én cipőmben senki nem szeretne járni – nevettem.

– Nem nyilatkozom, nem ismerem a történetet – kacsintott.

– Majd talán egyszer elmesélem – mosolyogtam.

– Gondolom, sietsz haza a kislányodhoz, ezért nem érsz rá az esemény után dumálgatni.

– Igen, de majd egyszer összefuthatunk a városban.

– Rendben, majd megbeszéljük. Régóta figyelemmel kísérjük a kollégákkal a szempillás profilodat. Egy ideje követem a személyes oldaladat is, elég érdekes lány vagy – mesélte.

– Tényleg? – nevettem kínosan. – Érdekes vagyok?

– Igen, komolyan mondom! És hogy tetszenek a termékek?

– Szívesen kipróbálnám őket.

– Akkor nincs más teendőd, csak elolvasni egy szerződést, majd aláírni, ha úgy gondolod – mondta, majd a kezembe nyomott pár papírt. Leültem és elkezdtem olvasni a szerződés lényegét. Röviden az állt benne, hogy egy egész évig ellátnak ingyen alapanyagokkal, de cserébe a lehető legtöbb internetes platformon reklámoznom kell, hogy CSAK ezeket használom. Közelebb hívtam Nikit, hogy kérdezzek néhány dolgot.

– Figyelj, Niki! Én nyárnál előbb semmiképp sem szeretnék dolgozni a kisbabám miatt. Ilyenkor mi a helyzet?

– Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, akkor szükségünk lenne a követőidre, valamint a nézettségre. Természetesen akkor kéred az első csomagot, amikor aktuális lesz.

– Ó, köszi – válaszoltam, majd aláírtam. Hirtelen felindulás volt, nem gondolkodtam rajta túl sokat. Úgy gondoltam, hogy nem fogom megbánni. Megköszönték a részvételemet, telefonszámot cseréltünk Nikivel, aztán elköszöntem mindenkitől. Szeretek új dolgokat kipróbálni a kozmetikumok terén, de a pillás cuccaimnál nem szokásom variálni. Majd nyáron teszek egy próbát. Ha olyan lesz tényleg, mint amit ígérnek, akkor nem lesz baj. Ácsorogtam még pár percig parkolóban. Rágyújtottam, közben felhívtam a gyerekem apját.

– Elfelejtettél telefonálni! – mondtam mérgesen.

– Minden rendben van. Mikor jössz haza, baba? – kérdezte.

– Negyedóra múlva otthon leszek.

– Vigyázz magadra! Szeretlek!

– Én is nagyon! – mondtam, majd elköszöntünk egymástól. Megláttam Nikit, hogy közeledik felém. Azt mondta, hogy örül, hogy megismert. Ezzel én is így vagyok.

– Niki, ne haragudj, de mennem kell! Nagyon örültem én is!

– Rendben. Ha bármi kérdésed lenne, akkor nyugodtan hívj! Szia!

– Szia! – mosolyogtam, majd beültem az autóba.

Végre hazafele tartottam. Otthon a kisbabám, a szüleim és szerelmem is várt. Elviselném, ha ez mindig így lenne. Amikor végre hazaértem, szembesültem vele, hogy az őseim, Zoé és a szerelmem tök nyugodtan ücsörögtek a nappaliban. A gyerek nélkül!

– Borka? – tettem fel az első kérdésemet.

– Alszik a szobájában – mondta anya.

– Evett?

– Igen, minden oké volt – válaszolt Zoé.

– Olyan jó, hogy itt vagytok – hálálkodtam, majd leültem a szerelmem mellé. Rácsapott a combomra, aztán azt kérdezte, hogy mi volt az összejövetelen. Nagyjából elmeséltem nekik. A lényeget mindenki megragadta, hogy ingyen kapok majd cuccokat.

– Ez nagyon jó, hallod! – mondta Zoé.

– Hát, ja. Mondtam, hogy talán nyártól fog életbe lépni a dolog – magyaráztam. A szüleim és az elnök úr is elkezdte mondogatni, hogy miért akarok már nyáron dolgozni, inkább legyek Borival. Igazuk volt, de két-három vendégre gondoltam. Különben is, van még időm eldönteni, hogy mit akarok. Együtt vacsoráztunk, közben hallgattam a szüleim sztorijait. Nem, nem untam, mert néhány friss történettel is sikerült előállniuk. Anya fürdette meg Borkát. Annyira ragaszkodott hozzá. Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha bepótolnánk a közös fürdést, ami múltkor elmaradt.

– Édesanyám, bírsz Borival? – kérdeztem.

– Miért ne bírnék? Úgy hiányzott már, bármeddig el tudom babusgatni.

– Akkor jó! Megkérdezem, hogy benne van-e egy kis közös fürdésben – mondtam, majd ki is mentem a nappaliba. Apával beszélgettek, de megzavartam őket. Leültem mellé, aztán a fülébe súgtam a tervemet. Természetesen támogatta az ötletet. Bementünk a fürdőbe, ahol egyből elkezdtünk hevesen csókolózni. Szerencsére még csak nyalakodtunk, amikor Zoé benyitott egy törölközővel a vállán.

– Bocsánat! Ti ide bújtok a világ elől? – nevetett.

– Úgy tűnik. Fürödni szerettél volna? – kérdeztem.

– Igen, de maradjatok csak!

– Nem, dehogy! Gyere, mert mi tovább maradunk idebent! – mondtam, majd csalódotton kivonultunk. Apa már bent volt anyával és Borkával a szobámban.

– Ez gyors volt! – röhögött anyám.

– Zoé benyitott, de mondtuk neki, hogy tusoljon le, mert mi valószínűleg tovább bent lennénk.

– Aha, értem – mondogatta. Kínos volt. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nyíltan fogok beszélgetni a szüleimmel. Folyamatosan sokkolnak ezek a fura dolgok. Elvégre felnőtt emberek vagyunk, mindent meg lehet beszélni. Borka elaludt, a szüleim elvonultak, a fürdőszoba pedig csak minket várt. Rettentő izgalmas volt szerelmeskedni tusolás közben. Azt nem mondom, hogy kényelmes volt állva szexelni, de túléltem. Az arcomat a hideg csempéhez nyomta, és csókolgatta a vállamat, utána szemben voltam vele. Felhúzta a lábamat, közben finoman harapdálta a nyakamat. Mivel annyira nem volt kényelmes a zuhanyzóban, ezért a mosógép tetejére ültetett. Ez a pozíció már jobban tetszett. Letusoltunk normálisan, aztán nekiálltam megszárítani a hajamat, Ő pedig bement a szobába. A kislányunkat ellenőrizte, majd beszólt, hogy minden oké. Elég későre járt, így siettem, hogy végre le tudjak mellé feküdni. Kis híján szerelmet vallott nekem, miközben hozzábújtam.

– Mikor kelsz, baba? – kérdezte.

– Bori hat körül szokott, szóval akörül.

– Majd kelts fel, mert dolgom lesz reggel.

– Itt a városban? – pislogtam.

– Aha.

– De ugye ide fogsz hazajönni utána? – kérdeztem szomorúan.

– Hétfő reggelig a tiéd vagyok. Jó éjt, szerelmem! – mondta, majd megpuszilt.

Örültem, hogy még velünk lesz egy keveset. Boldog voltam a karjai közt.

Felkeltem a szokásos időben, keltegettem, hogy akkor menjen a dolgára. Kellemes meglepetés ért mindkettőnket, amikor kapott egy SMS-t. Lemondták a találkozót. Ennél jobb hírt nem is kaphattunk volna kora reggel.

Az istenért nem akartam vitát indítani, de meg kellett kérdeznem egy-két dolgot.

– Elfelejtettem mesélni, hogy a feleséged szerint nektek tökéletes a kapcsolatotok, és ti nem is vagytok féltékenyek egymásra, mert minden jó. Ez hogy is van? Nektek jó a kapcsolatotok?

– Igen – válaszolta.

– Igen? Mégis itt vagy.

– Megmagyarázhatatlan az, amit irántad érzek. Szeretem az asszonyt, de veled más.

– Miért?

– Azt érzem, mint vele tizennégy éve. Tegnap este már elmondtam, hogy mennyire szerelmes vagyok beléd. Miért kérdezel badarságokat megint?

– Azt hittem, hogy csak a szex utáni kábulatban beszélsz félre – nevettem kínosan.

– Dehogy! És egyre nehezebb a helyzet, mert itt van a kislányom is, akit imádok.

– Előtted mindig nyitva az ajtó.

– A féltékenységre visszatérve, tényleg nem vagyunk azok – tette hozzá.

– Akkor nekem miért törted ki kis híján a kezemet a hotelben? És Alex? – kérdezősködtem tovább.

– Te más vagy – sóhajtott. – Lotti, te egy irtó jó csaj vagy. Bárkit megkaphatsz.

– Ha ez így is lenne, akkor sem kellene más. Örökre megbonyolítottuk egymás életét.

– Az biztos. Tényleg nagyon szeretlek, és nem értem, hogy miért nem hiszed el.

– Elhiszem, csak így nehéz, hogy döntésképtelen vagy. Kösz, hogy őszinte voltál – mondtam, és megpusziltam.

– De baba, mindig őszinte vagyok.

– Kivéve, amikor nem – nevettem.

Miután szerelmeskedtünk egy sort, felhívtam Beát, hogy elindult-e már. Azt válaszolta, hogy nagyjából másfél óra múlva a pályaudvaron lesz. A szüleim elmentek vásárolni, Zoé pedig a barátjához, szóval hármasban maradtunk. A szerelmem le sem bírta tenni Borkát. Olyan cukik együtt, imádom őket. Eltelt több, mint egy óra.

– Nos, szerelmem, bírsz Borival? – kérdezgettem.

– Persze. Mész? – kérdezett vissza.

– Igen, elindulok. Ki tudja, hogy milyen a forgalom.

– Rendben. Vigyázz magadra – mondta, majd lenyomott egy puszit.

Elindultam Beáért. Annyira jó idő volt, hogy vissza is rohantam, hogy felöltöztessem a bébit.

– Mi a baj? – kérdezte, amikor visszaértem.

– Jaj, semmi. Ha felöltöztetem Borit, akkor sétálsz vele egy kicsit? Csak amíg visszajövök.

– Aha, sétálhatunk – mosolygott. Így is lett. Együtt lementünk. Olyan boldog voltam. Szerencsémre nem volt hatalmas forgalom az utakon. Időben odaértem, mert Bea épp akkor szállt le a vonatról. Köszöntünk egymásnak, aztán egy kicsit meglepődtem. Enyhén meglepődtem, amikor egy kisebb bőröndöt húzott maga után.

– Ja, remélem, nem baj, ha szerdáig maradok! – vágta rá izgatottan.

– Nem, dehogy! Csak meglepődtem, mert nem mondtad, hogy nálam szeretnél aludni.

– Volt már róla szó, nem? – kérdeztem.

– Volt-volt. Most van egy kisebb probléma, de az holnap reggel megoldódik – mosolyogtam.

– És mi az? – kérdezte, majd megállt előttem.

– A szüleim nálam töltik a hétvégét, ezért a vendégszoba foglalt. Holnap reggel mennek vissza Siófokra.

– Hol tudok aludni akkor? Szólhattam volna!

– A kanapé elég nagy, ha megfelel neked, akkor felőlem a tiéd lehet.

– Simán jó lesz! Biztos, hogy nem zavarok? – kérdezte.

– Tuti, hogy nem. Legalább vagyunk egy páran – mondtam, közben az autómhoz értünk.

– Olyan fura, hogy még mindig megvan ez az autód. Emlékszem, az érettségire már kocsival jöttél.

– Á, nem cserélném le semmi pénzért! – legyintettem, majd elindultunk haza.

Amikor már közeledtünk a házhoz, felhívtam a szerelmemet, hogy jöjjenek a ház elé. Egyébként izgultam, hogy Bea mit szól hozzá.

Kiszálltunk, Ő meg tologatta a babakocsit. Annyira szerelmes vagyok beléjük. Mit meg nem adnék, hogy mindig így láthassam őket. Odaértünk a háztömb elé. Egyre jobban izgultam. Bea bemutatkozott neki, én pedig lecsekkoltam a kisbabámat. Megérdeklődtem, hogy minden rendben volt-e. A drágám elmondásai szerint igen. A kicsikém tök nyugodtan aludt. A lakásban imádkozni kezdtem, hogy ne keljen fel, amíg levetkőztetem. Nyitogatta a szemét, ezért nem is piszkáltam. Lefeküdtem mellé, és simogattam az arcát. Óvatosan beletettem a kiságyba, aztán kimentem a nappaliba, hogy megkérdezzem Beát, hogy biztosan megfelel-e neki a kanapé.

– Zoé is haza fog jönni, ezért az ő szobája sem lesz szabad. Remélem, tényleg megfelel a nappaliban ez az egy éjszaka – kedveskedtem.

– Persze, de ne aggódj már annyit!

– Jól van, nem aggódom tovább – nevettem.

Húsz-huszonöt perc elteltével hazaértek anyáék is. Nagyon meglepődtek, hogy Bea itt van. Örültek neki, mert amúgy bírják. Kipakoltak, majd anya elkezdett főzni. Sokat beszélgettünk. Imádom, amikor ilyen sokan vagyunk, hiszen ilyenkor nem unalmasak a napjaim, mindig van kihez szólni. Borka felkelt, én pedig négyesben hagytam őket. Megetettem, aztán kivittem a nappaliba. A játszószőnyegre fektettem, így mindannyian megcsodálhattuk. Bea nem győzte mondani, hogy milyen szép ez a kislány.

– Tiszta apja – viccelődött a szerelmem.

– Egyre jobban – szólt közbe apukám.

– Nagyon sokat változott, amióta nem küldtél képet! Kisebbnek Lotti másolat volt – magyarázta Bea.

– Bárcsak olyan maradt volna – vágtam rá. Arra lettünk figyelmesek, hogy Zoé megérkezett Benjivel. Hirtelen megtelt a nappali.

– Anyám, főzhetsz! – kiabáltam nevetve.

– Miattunk nem kell annyit sütni-főzni! – mondta Zoé. Simán rendezhettünk volna egy házibulit is. Apa hirtelen felpattant, és elindult a konyha felé. Elkezdett kutakodni a szekrényben. Mormogott az orra alatt, nagyon keresett valamit.

– Lotti, téged nem kérdezlek, mert úgysem tudod, mi van a konyhában. Zoé, nem láttad azt az üveg pálinkát? – kérdezte.

– Apa! Te piát dugdosol nálam? – kérdeztem vissza kiakadva.

– Láttam, de nem ott! – mondta Zoé, majd odament segíteni. Amikor meglett, apám szeme felcsillant.

– Apa, itt nem lesz ma buli – parancsoltam rá.

– Csak megkóstolják a többiek is, nyugi – röhögött, közben hozta a poharakat is. Mindenki kezébe nyomott egy poharat, csak az enyémbe nem. Zoé nem kért, de a szobájából kihozott valami kevésbé erős piát. Bea elfogadta a pálinkát, aztán a másikból is ivott. Kimentem Zoéval az erkélyre, hogy rágyújtsunk.

– Muszáj volt segítened a fateromnak? Le fog itatni mindenkit – mérgelődtem.

– Jaj, már! Egyszer belefér, nem?

– Na, jó, talán. Milyen sokan lettünk! Máskor kettesben vagyunk Borival, ezért olyan furcsa.

– Aha, de tök jó ez így. Bea hogyhogy eljött?

– Már régen megbeszéltük, hogy eljön – mondtam, aztán dumálgattunk tovább. Anya kiszaladt a konyhából, amíg sült valami hús, hogy megdajkálja Borit. Hihetetlenül aranyos volt, mosolygott mindenkire. Megszólalt a telefonom, Ari hívott. Elmesélte, hogy végre megvan az Audi. Ennek a hírnek ki ne örült volna? Apám a háttérből kiabált folyamatosan.

– Ha Ari az, akkor mondd meg neki, hogy jöjjenek gyorsan Gergővel! Van még ital.

– Várj, apa! Kihangosítom! – megtettem, majd elmondta neki, amit az előbb üzent. Ariana csak röhögött, majd azt válaszolta, hogy eljönnek az új autóval.

Nos, ilyen sokan sem mostanában voltunk itt. Ittak, vacsoráztunk és sokat nevettünk. Miután apa már eleget ivott, elkezdte mondogatni a szerelmemnek, hogy mennyire örül, hogy Ő van, mert ilyen boldognak sosem látott engem. Azt persze hozzátette, hogy jobb lenne, ha tényleg csak velünk élne. Annyira kínos volt az egész. Anyával megfürdettük, majd lefektettük Borit, aztán visszamentünk a kissé részeg társasághoz. Szerencsére volt egy józan ember rajtam kívül, mégpedig anya. Nem tartott sokáig az este. Ariék tíz óra körül hazamentek, de előtte megnéztük az autót. Anya elment a fürdőbe, én pedig félig aludtam a szerelmemhez dőlve. Kitaláltuk, hogy megismételjük a tegnapit, csak most a kádban. Nem volt a világ legegyszerűbb dolga, de mi ezt is megoldottuk. Örültem, hogy annyira nem ivott sokat, és tök kezelhető volt. Megkérdeztem tőle, hogy:

– Ilyen állapotban biztos, hogy korán akarsz kelni?

A válasz engem is meglepett.

– Nem, nem megyek haza reggel. Felesleges, mert a gyerekek csak délután lesznek otthon – mosolygott.

– Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk, ebéd után elindulsz, az tök oké?

– Aha. Amúgy meglepődtem apádon – nézett rám furcsán.

– Jaj, én is! – forgattam a szemeim. – Tiszta idióta volt.

– Kicsit, de jólesett. Én sem nézném jó szemmel, ha a lányomnak velem egyidős pasija lenne.

– Akinek nem mellesleg családja is van. Nyilván én is így vagyok vele, de egy szülőnek az a legfontosabb, hogy a gyereke boldog legyen.

– Kíváncsi leszek rád, ha majd arra kerül a sor – nevetett.

– Ne szemtelenkedj! Menjünk már aludni! – parancsoltam rá. Pár perccel később ki is mentünk a fürdőből.

– Mindjárt megyek – súgtam a fülébe, ám választ nem kaptam. Leültem a kanapé szélére, Bea még a telefonját nyomkodta.

– Hahó! Milyen volt az este? – faggattam.

– Nekem nagyon tetszett. Aranyosak a szüleid is. Apukádon meglepődtem! Sokkal szigorúbbnak tűnt mindig is – mesélte vigyorogva.

– Csak kívülről szigorú egy ideje. Sokat változtak, persze jó irányba. Na, és életem szerelméhez mit szólsz?

– Első pillantásra is szimpatikus volt. Semmi kétségem afelől, hogy jó páros vagytok. Látszik, hogy nagyon szeret téged és a kislányt is.

– Tényleg? A környezetemben nem volt még egy ilyen ember, aki ne kritizálta volna a helyzetet vagy épp őt. Ez kurva jólesik!

– Csak őszinte vagyok, mint mindig! – mosolygott.

– Köszi, Bea! Jobban is fogok aludni. Jó éjszakát! – mondtam, majd bementem a szobába. Elaludt. Szomorú lettem. Halkan, óvatosan befeküdtem mellé az ágyba, és megpróbáltam én is aludni. Nagyon jólesett öt óra alvás után Borka sírására ébredni. Úgy döntöttem, hogy visszamegyek az ágyba, amíg eszik. Felébredt miattunk. A kislányom mosolya meg is csinálta a napomat. Imádom, ahogy mosolyog az apjára.

– Hát… – sóhajtott. – Felkelek – mondta, majd nekiállt ruhát keresni.

– Oké, de csendben menj ki, mert szerintem még Bea alszik. Bár, ahogy anyát ismerem, ő már kint kávézik.

– Mindjárt megmondom – mosolygott, majd kiment a szobából. Tíz perc után visszajött.

– Na, milyen helyzet uralkodik odakint? – érdeklődtem.

– A barátnőd alszik, ahogy a szüleid is. Sehol senki – válaszolta halkan.

Rábíztam Borit, mert én is felöltöztem. Kiosontam a fürdőbe, aztán halkan az erkélyre, hogy rágyújtsak. Ácsorogtam halál nyugodtan, amikor Zoé és Benji a frászt hozták rám. Köntösben, lazán kijöttek rágyújtani ők is. Benji elég másnaposnak tűnt.

– Te már el is rendezted a bébit? – kérdezte Zoé.

– Aha. Az apjával van, mert felkelt ő is. Egy kis én idő, tudod – nevettem.

Anya kitántorgott kómásan a szobából, majd neki is állt kávét csinálni. Bementünk halkan, de anyám nem vette a lapot, hogy Bea még alszik, hangosan köszöngetett. Természetesen szegény felriadt. Később anya nekiállt reggelit készíteni, én meg bementem a szobába. Megláttam, hogy az én telefonommal nyomatja a képeket kettőjükről, ezért percekig csak vigyorogtam.

– Jössz reggelizni, bébi? – kérdeztem.

– Aha, éhes vagyok nagyon – mondta, átadta Borkát, felkaptam a telómat, és kimentünk. Reggeli közben nézegettem az imént készült fotókat, majd felszólaltam, hogy:

– Jézusom!

– Mit látsz? – kérdezte.

– Baszd meg, a Bori egyre jobban hasonlít rád! Most már le sem tudnád tagadni. Eddig ennyire nem tűnt fel, de most, hogy így egymás mellett vagytok egyértelmű a hasonlóság.

– Nem is akarom letagadni – nevetett.

Kajálás közben Bea furcsán nézett rám, amiért gabonapelyhet eszem, ők pedig mindenféle sült dolgokat. (A sült bacontől teljesen amerikai hangulatom lett, már csak a palacsinta hiányzott.) Anyám megszólalt a barátnőm arckifejezése miatt, hogy:

– Megszoktuk már, hogy a kisasszony semmi ilyet nem eszik.

– Jaj, már! – vágta rá Bea mosolygósan.

– Nem tudja, mi a jó – szólt bele a szerelmem.

– Kiskora óta ismeretlen okból hanyagolja a húst. Nem tudtunk már akkor sem mit kezdeni vele – röhögött anyám.

– Le lehet akadni rólam – forgattam a szemeim, erre a szóra pedig apa kijött a szobából. Nagyon másnapos volt.

– Drágám! Nekünk lassan indulni kell, kérlek, szedd össze magad! – parancsolt rá anya, apa meg csak a kávét kereste.

– Berúgtál tegnap, fater? – kérdezte tőle Benji.

– Még mindig be vagyok ájulva… – kuncogott. – Finom volt a pálinka. Hozok legközelebb is – válaszolta jókedvűen.

– Nem muszáj, apa! – csóváltam a fejemet.

Nos, így telt nálunk a reggel, hogy ilyen sokan voltunk. Nagyon tetszett, nem volt egy unalmas percem sem. Kaja után Zoé és a barátja elmentek valahová. Nem közölték, hogy merre lett dolguk. Anya nekiállt készülődni, hogy időben el tudjanak indulni, csak apa nem volt a helyzet magaslatán. Fogta Borkát, én meg komolyan attól féltem, hogy leejti. Pár perc után inkább átvettem tőle, majd elküldtem, hogy készüljön össze. Anya már kezdett ideges lenni. Örültem, hogy sikerült végül összeszednie magát. Beára bíztam Borit, míg mi lekísértük őket. Apa kezet fogott vele, majd azt mondta, hogy:

– Amit tegnap mondtam, azt komolyan is gondoltam. Nem az alkohol beszélt belőlem! – kacsintott.

– Rendben, örülök – mosolygott a szerelmem.

Elköszöntünk tőlünk. Olyan jó volt, hogy itt voltak. Jó látni, hogy apa ilyen felszabadult az utóbbi időben. Az meg különösképpen remek, amiket a gyerekem apjának mondott. Komolyan is gondolta, az eszem megáll! Amikor felmentünk a lakásba, Bea letette aludni Borkát.

– Már nagyon álmos volt – közölte.

– Igen, valószínű – vigyorogtam.

– Ugyan! Mik a terveid délutánra? – kérdezte.

– Azt tudom, hogy ebéd után megy haza, szóval hárman leszünk. Ha gondolod, akkor elnézhetünk erre-arra, ha már ilyen jó az idő is – mondtam, majd kinéztem az ablakon.

A világ összes fájdalmát magamban éreztem, amikor elment. Megint nem tudta megmondani, hogy mikor találkozhatunk újra. Folytonos támaszként számíthatok a barátaimra. Igaz, hogy most egyikőjük sem volt itt, viszont Bea igen. Nagyon örültem neki, hogy végre kicsit belelát az életembe. Aztán ő is elment. Remek napokat töltöttünk együtt, rengeteg beszélgettünk, lelkiztünk. Talán Bea az egyetlen, aki hisz bennem. Vagyis bennünk. Hiszi, hogy a végzet összeköt minket.

Újra kettesben maradtunk Borkával. Ő az az ember, aki miatt új értelmet nyert az életem. Ez egy igazi, feltétel nélküli szerelem. Azt az önzetlen szeretetet, amit iránta érzek, soha semmi nem tudja megváltoztatni. Ő egy gyönyörű, ártatlan és tiszta lélek. A legcsodálatosabb dolog, ami valaha is történt velem. Az apja minden este felhívott. Sokszor csak arra eszméltem fel, hogy már éjfél is elmúlt. Imádtam minden szavát, de közben elszomorított, hogy nincs itt. A szerelem nem a gyávák és a gyengék játéka.

Azt mondják, hogy a szerelem egy idő után átgyengül szeretetté, de én még mindig olyan heves érzelmeket tulajdonítok magaménak. Azt hiszem, Ő is.

És ennek a történetnek sosincs vége.